Az iskolára való alkalmasság egyik legfontosabb összetevője a szociális érettség. Mit is értünk ez alatt? Míg a csecsemő, a kisgyermek ki van szolgáltatva a külvilágnak, a gyermek, ahogy növekszik, egyre kevésbé függ ettől, egyre inkább saját akarata szerint tudja kielégíteni vágyait. Önállósul, nemet mond, próbálgatja erejét, kialakítja saját határait. Viselkedésében felfedezhetjük a szülők hanghordozását, gesztusait.

Játéka egy idő után eljut a szabálytudatot feltételező társasjátékig. Egyre szebben, érthetőbben fejezi ki magát, eltűnnek a kisgyermekes beszéd jellemzői, a selypesség, a pöszeség. Egyre jobb logikai készséggel, egyre több ismerettel kezd rendelkezni. Képes már hosszabb ideig odafigyelni valamire, elmélyülten végigcsinálni valamit, amit elkezdett, még akkor is, ha nem olyan érdekes. Örül a sikernek, nem tereli el minden a figyelmét. Ezáltal kialakul a feladattudata, a feladattartása és munkaérettsége. Képes a társaival együttműködni, elviselni azt is, ha más van a középpontban. Készségesen válaszol, ha a felnőtt kérdez tőle. Érdeklődik a betűk, a számok világa iránt, várja az iskolát.

Az iskolaérett gyermek kb. 10-15 perces aktív figyelemre képes. Az érdeklődés mellett az aktív figyelem, a tudatos odafordulás a legfontosabb feltétele minden új ismeretszerzésnek.

A képektől a gondolatokig

Az iskolai alkalmasság megítélésénél fontos szerepet játszik a gyermek testi állapota. Azt a gyermeket tartjuk testileg alkalmasnak az iskolára, aki kb. 110 cm magas és kb.18-20 kg. Az alacsony, vékony csontozatú gyermek pszichológiai szempontból iskolaérett lehet, de kortársainál általában fáradékonyabb, hamarabb megbetegszik.

A tanuláshoz megfelelő értelmi képesség, gondolkodásbeli fejlettség szükséges. Az értelmi képesség lényegében abból áll, hogy a gyermek a konkrét szemléletes tapasztalatok síkjától eljut az emlékképekkel, majd elvont fogalmakkal való műveletek végzésének szintjére.

A 6 éves, értelmileg megfelelően fejlett gyermek általában még képekben, képszerűen gondolkodik, de már megteszi az első lépéseket az elvont gondolkodás felé. Felismeri, hogy az egész részekből áll, részekre bontható, és a részekből össze lehet állítani az egészet. Ez a képesség alapvetően fontos az olvasás-írás és számolás tanulásnál, mivel csak ennek a készségnek a birtokában tanítható meg a gyermek arra, hogy a szavak betűkből állnak, s a számok bonthatók és összeadhatók. Az értelmi képesség magában foglalja még a gyermek tudását, ismereteit, tapasztalatait, amit önmagával kapcsolatban vagy, szűkebb és tágabb környezetéről eddig megtapasztalt, megtanult.

Árulkodik a cipőfűzés

Fokozott figyelmet kell szentelni a mozgásszervek működésének, különös tekintettel a mozgás összerendezettségre. Az ún. nagymozgásnak járás, futás, ugrás, stb.) harmonikusnak, összerendezettnek kell lennie. Ennek hiánya ügyetlenségben nyilvánul meg, pl. a gyermek mellényúl a tárgyaknak, lesöpri, kiejti a kezéből azokat, kapkod. Görcsös a testtartása. Nehezen öltözködik, nehézséget jelent számára a ruha gombolása, a cipő felhúzása, a cipőkötő megkötése. Labdajátéknál ügyetlen, biciklizni nem vagy nehezen tanul meg. Ilyen esetekben az úszás, a labdajátékok, vagy az egyensúlyérzéket fejlesztő görkorcsolya, gördeszka, roller, biciklizés sokat segíthet.

A harmonikus, összerendezett finommozgás az író-rajzoló tevékenység egyik meghatározója. Azok a gyermekek, akik jól bánnak a papírral, ceruzával, ecsettel, ollóval, stb. nagy valószínűséggel szépen fognak majd írni a füzetben is.

Fontos az, hogy iskolakezdésre kialakuljon a jobb vagy a balkezesség. A balkezesség önmagában nem rizikótényező, akkor van baj, ha a gyermeket átszoktatják a "szebbik" kezére, vagy sérelem éri kisebb-nagyobb ügyetlensége miatt.

A beszédhiba akadályozza az olvasást

A finommozgás zavarától a vágás, a gyurmázás, a gyöngyfűzés, a görcsös ceruzafogás és nem utolsósorban a rajzok milyensége árulkodik. Formautánzásnál, minta utáni rajzolásnál a lényeges elemek elmaradnak, a formák nehezen felismerhetők. Ilyenkor kézügyességet is fejlesztő játékokat (összerakó, kirakó játékokat: puzz1e, gyöngyfűző, stb.) adjunk a kezébe.

Hagyjuk gyurmázni, festeni az ujjával, majd ecsettel nagy csomagolópapírra. Használhasson zsírkrétát is, később aztán maga fogja kérni a finomabb munkák elkészítéséhez a vékony színes ceruzát. A nagy- és finommozgás összerendezettsége szoros összefüggésben van egymással. Finommozgás zavarnál a nagymozgást is fejleszteni kell.

A finommozgások legfinomabbika a beszéd, ami hangokból áll, ezekből képezzük a szavakat, a mondatokat. Ha a gyermek az egyes hangokat sem tudja tisztán kiejteni, selypít, raccsol, érthetetlenek lesznek az általa kiejtett szavak, mondatok. Nagyon fontos tehát, hogy a hangképzés tiszta, a hangok érthetőek legyenek.

Ez nemcsak a beszéd, hanem az írás-olvasás megtanulása szempontjából is lényeges. Nehéz helyesen leírni, vagy elolvasni írott szövegekben egy hangot, illetve a hangokból álló szavakat annak, aki magát a hangot sem tudja helyesen kiejteni.

Lényeges, hogy tartalmilag is elérje a beszédfejlettség a megfelelő szintet. Ez azt jelenti, hogy a gyermek tudja értelmesen kifejezni gondolatait, élményeit, el tudja mondani a vele vagy mással történteket, s jól megértse azt, amit a felnőttek neki mondanak.

A szülő meséi pótolhatatlanok

Gyermekeink beszédszegény világban élnek. A családi beszélgetéseket felváltja a televízió, a videó, egyre gyakrabban marad el a mama vagy az apa esti meséje. Pedig a mese olyan élmény adta tudással ajándékozza meg gyermekeinket, ami semmivel sem pótolható. Mese közben ugyanis, a gyermek a mama szájmozgását nézi, megfigyeli a hangképzéshez kapcsolódó ajakmozgást, fülével hallja a beszédhangok tiszta ejtését, a beszéd dallamát. Így egyszerre több érzékszervén keresztül tanulja a szép, tiszta beszédet. Mesehallgatás közben a gyermek képzeletében megindul a hallott történet képi megformálása. Mint a filmrendező a filmet, a gyermek is „leképezi” agyában a mese cselekményét, ami az agyát kreatív gondolkodásra készteti.

A gyermek a beszéd révén szerzi ismereteinek nagy részét, segítségéve! fejezi ki magát, lép érintkezésbe környezetével. Minél fejlettebb beszédkészséggel lép az első osztályba, annál biztosabb lesz eredményes tanulása. Élő beszédének fejlettségétől függ majd írott beszédének, az írásnak, írásbeli kifejezőkészségének mértéke, minősége.

Mire való a testséma?

Az iskolakezdés előtt kell kialakulnia az un. testsémának. Fontos, hogy a gyermek saját testéről pontos ismerettel rendelkezzen, ismerje testrészeit, érzékszerveit, testének bal-jobb oldalát. A testkép alapvető viszonyítási pont a környezetben való eligazodásban. A testséma ismerete alapját képezi a téri tájékozódásnak, hozzásegít, hogy a gyermek megtanulja és helyesen alkalmazza a balra-jobbra, az előtte-mögötte, alatta-fölötte, stb. relációkat. A jó téri tájékozódás segítheti majd az iskolában a hasonló formájú betűk pl. a b-d - egyiknek jobbra, másiknak balra dudorodik a pocakja - vagy a b-p - egyiknek fölfelé, a másiknak lefelé néz a szára - megkülönböztetését, vagy az eligazodást a hármas vonalközben és a négyzetrácsos füzetben. Az iránytévesztés egyik szembetűnő jele, amikor a soralkotást jobbról-balra végzi a gyermek, rajzait is ilyen irányban kezdi el. Vagy a már ismert betűket, számokat, esetleg a nevűket tükörírással írja le.

A tárgyak alakját, formáját, nagyságát, színét látás és közvetlen tapintás segítségével tanulja megbecsülni a gyermek. E funkciók biztonságos működése alapfeltétele az un. magasabb rendű megismerési folyamatoknak, a sikeres iskolai tanuláshoz szükséges értelmi működésnek. Összefoglalva tehát, a téri tájékozódás, a térhez való viszonyulás, a téri irányok ismerete, a tárgyak alak, forma, nagyság szín szerinti pontos észlelése az olvasás- és írástanulás alapfeltétele. Hiányuk az olvasás- és írászavar melegágya.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner