Önsegítő pszichológia, tanulásfejlesztő tréningek, diszlexia korrekció, tanácsadás - szakmai vezető: dr. Pusztai Éva diszlexia tréner

Kevés dologra vágyunk annyira, mint hogy valaki igazán figyeljen ránk és megértsen bennünket. A legtöbben ezért járnak pszichológushoz, akik hivatásszerűen gyakorolják az értő figyelmet. A jó hír: ezt a módszert alapszinten bárki megtanulhatja.

Ugrásszerűen javulnak a másokhoz fűződő kapcsolataink, ha megtanulunk igazán figyelni a hozzánk beszélő ember szavaira, és a szavakon túli közléseire. Az értő figyelem bizalmat kelt a másikban, ezért a közhelyeken túl, érdemi dolgokról is megnyilatkozik, a félreértések elkerülhetők, vagy gyorsan tisztázódnak. Ha a másik megbízik bennünk, előkerülnek olyan témák is, amik teljesen más megvilágításba helyezik az illetőt. Ha megértjük mások érzelmeit, magatartását - mert megismertük az addig rejtett mozgatórúgókat - azzal segítünk nekik, de legalább ennyi hasznot húzunk mi is, hiszen a mély megértés sokszor magával hozza a megbocsátást, régi sérelmek elengedését is.

Ezt várjuk a pszichológustól is


Az értő figyelmet már csak azért is érdemes kifejlesztenünk magunkban, mert kevés dologra vágyunk annyira, mint hogy valaki igazán figyeljen ránk és megértsen bennünket. A legtöbben azért járnak pszichológushoz, mert ők hivatásszerűen gyakorolják az értő figyelmet. Ezt a módszert alapszinten bárki megtanulhatja, és megajándékozhat vele másokat.

A nagyszerű módszernek azonban komoly akadálya, hogy a szavaink gyakran inkább eltakarják, semmint kifejezik a valós érzelmeinket. A legtöbben bár vágyunk arra, hogy őszintén kiöntsük a lelkünket valakinek, ugyanakkor félünk is a többiektől, és főleg szeretnénk megőrizni a saját magunkról dédelgetett képet. Igy aztán, amikor bajban vagyunk, és nagyon kellene a másik ember empátiája és őszinte figyelme, akkor is sokáig kerülgetjük a forró kását. Nem ritka, hogy még a pszichológusnál ülő páciens is felületes fecsegéssel, vagy egyenesen szótlanul tölti el a drága terápiás órát.

Én, én, én

Vegyük sorra, mi akadályozza a másik oldalt, a hallgatót, ez esetben bennünket, hogy valóban figyeljünk a másikra.

  • folytonosan, észrevétlenül összehasonlítjuk magunkat a másikkal - melyikünk a csinosabb, fiatalabb, okosabb stb.
  • megpróbáljuk kitalálni a /hátsó/ gondolatait
  • miközben a másik még beszél, mi már a válaszon vagy a következő elmondandó sztorinkon gondolkozunk
  • a másik szavait automatikusan megszűrjük, egyes dolgokat, különösen a nekünk kellemetleneket meg sem halljuk
  • ítélkezünk, még mielőtt a másik befejezte volna a mondandóját
  • egyszerűen nem figyelünk a másikra, kikapcsolunk, álmodozunk
  • a saját, a témához kapcsolódó emlékeinkkel foglalkozunk
  • már fogalmazzuk is a szerintünk tökéletes megoldást, tanácsot, pedig a másik még nem ért a mondandója végére
  • lázasan keressük az ellenérveket, mert imádunk intellektuálisan győzni, muszáj, hogy a miénk legyen az utolsó szó
  • meggyőződésünk, hogy mindig nekünk van igazunk, akármiről legyen is szó, ezért csak negyed gőzzel figyelünk
  • belevágunk a másik szavába, témát váltunk, vagy nevetni kezdünk, amikor valami szomorút mesél,
  • bármit mond a másik, automatikusan és figyelmetlenül bólogatunk, helyeslünk.


Hallgatni arany - de nehéz

Vagyis egyáltalán nem könnyű az empatikus, értő figyelem megteremtése, pláne fenntartása. Jó, ha tudjuk, hogy 15-20 percig lehet teljes figyelemmel a másik felé fordulni, utána óhatatlanul lankad az érdeklődés. Ha komoly beszélgetésbe mélyedtünk, ilyenkor jobb beiktatni egy kis szüntetet. Ha a fenti "hibajegyzék" ismeretében most már tudatosan törekszünk arra, hogy empatikusan, valódi figyelemmel forduljunk a számunkra fontos emberekhez, általában a következő fejlődési fázisok várhatók.

Kezdjük jobban érteni a másikat, magunk is meglepődünk, milyen gyorsan átlátjuk az általa vázolt körülményeket, értjük érzelmei okát, hőfokát. De egyszer csak mintha ködbe kerülnénk, elvesz a figyelmünk, sőt az érdeklődésünk, és mondunk valamit, amitől a másik jól megsértődik. Valószínűleg az történt, hogy valamit félreértettünk, egy számunkra nagyon idegen témában kiszaladt a szánkon egy társalgási közhely, s máris megtört a varázs, beszélgetőpartnerünk visszavonul.

Az ilyen hibákat azzal előzhetjük meg, ha csak akkor reagálunk a másik szavaira, amikor százszázalékosan értjük a problémáját. Azzal segítünk neki a legtöbbet, ha az érzelmileg fontos pillanatokban a saját szavainkkal megismételjük, megerősítjük tartalmilag azt, amit ő mondott. Ez persze nem azt jelenti, hogy papagájként ismételgetjük a mondatait.

Elsősegély lelki totálkár esetére

Mondjuk egy barátunk felhív és elmeséli, hogy szörnyű napja volt, bedöglött a kocsija, a fia osztályfőnöke beszélni akar vele, ami elég rossz jel, ismerve a gyerek teljesítményét, a munkahelyén megint pletykák keringenek a cég felszámolásáról, és mindennek a tetejébe kiesett a tömés az egyik fogából. Jó válasz lehet erre ha, azt mondjuk, hogy " akkor most tényleg totálkáros vagy, úgy érzed mintha minden összeesküdött volna ellened." Ha erre barátunk csak annyit mond: "tényleg pont így érzem magam...", valószínűleg az adott helyzetben a legtöbbet tettük azért, hogy könnyítsünk a helyzetén.

Ha már elég tapasztaltak vagyunk az értő figyelem használatában, néha olyan összefüggést is észreveszünk, amire beszélgetőtársunk nem is gondolt. Például arról mesél, hogy kezdetben azt hitte a házasság minden problémát megold, de mostanában egymást követik a kellemetlen, csalódást keltő dolgok a férjével való kapcsolatában, s ez növekvő szorongást kelt benne. Egy éles fülű, tapasztalt beszélgetőtárs ilyenkor megkockáztathat egy ilyesféle kérdést: "Lehet, hogy attól félsz, hogy válás lesz a vége?" Ha a barátunk könnyes szemmel bólogat és felidézi milyen szörnyű volt átélni saját szülei válását, akkor ügyesen segítettük tovább a problémája megértésében. Megeshet persze, hogy túl messzire merészkedtünk, az illető kikéri magának ezt a feltételezést és legalábbis átmenetileg, megvonja tőlünk a bizalmát.

Árulkodó félrenézések

Beszélgetőpartnerünk valódi érzéseinek megértését, felismerését segíti, ha megtanulunk olvasni a sorok - a szavak - között és folyamatosan figyeljük metakommunikációját, hangszínének, hangsebességének változását, arckifejezését, félrenézéseit, különösen a hirtelen akaratlan grimaszokat, a testtartását, annak változását. Figyeljünk közben a saját érzéseinkre, reakcióinkra is. Képzeljük bele magunkat a beszélő helyzetébe, ez sokat segít, hogy megértsük érzelmi állapotát. Lehet, hogy mi magunk is voltunk hasonló helyzetben, vagy találkoztunk másokkal, akik hasonló dolgokat éltek át. Ezek a tapasztalatok, ha elfogulatlanul használjuk őket, mind segíthetnek. Az empátia, az értő figyelem nagyon sokat javíthat emberi kapcsolatainkon, olajozottabbá teszi a másokkal folytatott hétköznapi kommunikációt is, és igen fontos lépés az önismeret útján.


dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner



A bejegyzés trackback címe:

http://tanulasmodszertan.blog.hu/api/trackback/id/tr961381522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

nyári napközik:

délelőtt tanulunk, délután nyaralunk
11-14 éveseknek
június 20 - 24
június 27 - július 1
részletek, jelentkezés

tanulasmodszertan.hu

iskoláról, gyerekekről, tanulásról közérthetően a tanulasmodszertan.hu szerkesztésében

Friss topikok