Akinek már háromszor vagy még többször tért vissza a depressziója, az 90 %-os valószínűséggel fog átélni további hullámvölgyeket. A depresszió azért válhat krónikussá, mert az első epizód során olyan változások mennek végbe a gondolkodásban, magatartásban, érzelmi életben, ami külső tényezők nélkül is, akár az egész életen át újra előhívja a betegséget. Ezt az egymást megerősítő láncszemekből álló ördögi kört sajnos alig méltatják figyelemre a hivatásos gyógyítók. A betegek a legjobb esetben is csak egy rövid pszichoterápiát kapnak a gyógyszerek mellé, és alig kapnak segítséget ahhoz, hogy felismerjék, és megfelelő technikákkal megváltoztassák a betegséget újra termelő életmódjukat, gondolkodásukat.
Így jön létre az ördögi kör
Vegyük sorra a depressziót megerősítő ördögi kör egyes láncszemeit.
A depressziósokban kivétel nélkül ott ágál, harsog a kíméletlen belső kritikus, az a hang, amelyik az élet minden helyzetében azt mondja nekik, hogy: mindenért te vagy a felelős. Ez olyan szélsőséges esetekben is igaz, mint a környezetszennyezés, vagy a kedvelt politikai párt vesztesége a választásokon, ismerősök kudarca. A depressziós ember azzal az előfeltevéssel él, hogy, ha jól lenne, meg tudná akadályozni minden rossz bekövetkezését.
Az ítéleteiben is súlyos torzítások fedezhetők fel: a dolgokat vagy feketének, vagy fehérnek látja, a legkisebb negatív jelből totális katasztrófára következtet, úgy gondolja, mindenki csak rá figyel, méghozzá ellenségesen. Ha valami ma igaz, úgy gondolják, örökké így marad, a jövőtől csak rosszat várnak, stb.
A depressziót leginkább fenntartó szokások valósággal szabotálják, szétrombolják az érintett életét. Drog és alkoholfüggőség, örök halogatás, szervezetlenség, folyamatos passzivitás, letargia, a saját érdekek megvédésére való képtelenség, túlzott szerénység – nem mindenkinél jelentkezik mindegyik szokás, de ezekből néhány elég az élet tönkretételéhez. Aki így viselkedik, az jól megalapozza a depressziós gondolkodást, az önvádat, és a szégyent. Nem is alaptalanul érzi azt, hogy nincs uralma a saját élete felett. Ennek olyan következményei is vannak, hogy elveszítik az érett és jól funkcionáló emberek bizalmát, és rendre, hozzájuk hasonlóan „életképteleneket” vonzanak magukhoz.
Rövidebb ideig élnek
A fentiekből adódó állandó lelkiismeret furdalás, az alkalmatlanság, értéktelenség érzése akkor sem szűnik meg, ha az illető feláldozza magát másokért, vagy mások őszintén szeretik őt, és egyáltalán nem kárhoztatják, sem tetteiért, sem magatartásáért.
Az önmagát erősítő ördögi kör része a kontroll elvesztésétől való állandó félelem. Az ilyen páciensek rendre arról számolnak be, hogy a megbolondulástól félnek, vagy egy látványos idegösszeomlástól, amikor fehér köpenyesek viszik őket erőszakkal a kórházba. Ez az állandó félelem gyakran olyan méreteket ölt, hogy az illető öngyilkosságba menekül.
Egy idő után az élet legtöbb területén működési zavarok mutatkoznak a depressziós embernél. A gondolkodása szétszórttá válik, nehezen hoz döntéseket, képtelen koncentrálni, romlik az emlékezete. Gyakran olyan lépésekre szánják el magukat, amik valósággal lerombolják az életüket: abbahagyják az iskolát, drogfüggők lesznek, fölrúgnak egy jó párkapcsolatot. A depressziós gyerekek tanulása annyira leromlik, hogy később a hiányaikat már nem tudják pótolni. Elvesztik a barátaikat, a többiek támadásainak célpontjává válnak megváltozott viselkedésük és kommunikációjuk miatt. Néhány év depresszió alatt teljesen összezavarodnak, működésképtelenné válnak a beteget körülvevő emberi kapcsolatok.
A krónikus depressziósok többsége komoly fizikai tüneteket „fejleszt ki”, így közli a világgal, amit szavakban nem mer megfogalmazni. A letargia, álmatlanság fizikailag is kimutatható elváltozásokat okoz az agyban, a belső elválasztású mirigyek, és az immunrendszer működésében. Bizonyítottan csökkenti a várható élettartamot, és megnöveli másféle egészségügyi problémák kockázatát. A depressziósok az átlagnál lényegesen gyakrabban mennek a háziorvosukhoz, gyakrabban operálják meg őket, és gyakrabban kerülnek sürgősségi osztályra nem pszichés eredetű problémákkal.
Egy egészségesebb élet megalapozása
A depressziósok gyakran hallják egészséges embertársaiktól: szedd össze magad. A tapasztalatok azt mutatják, hogy, ha valaki bekerül az előbbiekben vázolt depressziós ördögi körbe, akkor az akaraterő kevés a lelki egészség helyreállításához. Ahogy az illető működik, az fenntartja a korábbi helyzetét: akaratlanul is elkergeti az embereket maga körül. Bár sikerre törekszik, többnyire kudarcot vall, öntudatlanul generálja maga körül a visszautasítást, és mindez megerősíti a reménytelenség érzetét.
Ebből egyenesen következik, hogy kizárólag akkor tudsz változtatni a helyzeteden, ha képes vagy a depresszión kívüli nézőpontból szemlélni saját magadat. Ez a kiindulópont, ahonnan nekirugaszkodhatsz egy egészségesebb élet megalapozásához.
Richard O’Connor Undoing depression című könyve alapján írta dr. Pusztai Éva
