Önsegítő pszichológia, tanulásfejlesztő tréningek, diszlexia korrekció, tanácsadás - szakmai vezető: dr. Pusztai Éva diszlexia tréner

Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy sok ember - nem ritkán mi magunk is - nem győzni akar, hanem inkább elkerülni a kudarcot. A szülői és pedagógiai kudarcok nagy része abból fakad, hogy azt hisszük, a gyerek éppen úgy gondolkodik, mint mi, ugyanaz a fontos neki, mint nekünk.

Ugye, milyen csodálatos lenne, ha egy csapásra meg tudnánk változtatni magatartásunkat? Hipp-hopp megszabadulnánk a dohányzástól, nem ennénk túl magunkat minduntalan, nem szaladnának ki a szánkon ostoba megjegyzések, nem csinálnánk iszonyatos rendetlenséget a lakásunkban, nem halasztanánk mindent az utolsó pillanatra.

Magatartásunk bonyolultságát könnyebb megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy az ember nem feltétlenül, nem mindenáron akar bizonyos dolgokat elérni. A szülői és pedagógiai kudarcok nagy része abból fakad, hogy feltételezzük, a gyerek éppen úgy gondolkodik, mint mi, ugyanaz a fontos neki, mint nekünk.

Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy sok ember - nem ritkán mi magunk is - nem győzni akar, hanem inkább elkerülni a kudarcot. Márpedig, akinek ez utóbbi a fontosabb, teljesen másként fog viselkedni, mint az, akinek az előbbi.

Az a gyerek, akit egyszer elkönyveltek a családban, az iskolában gyenge tanulónak, egy idő után elfogadja ezt a róla kialakult képet, és eszerint viselkedik. De nemcsak azért, mert ezt hallja mindenkitől, sokkal inkább azért, mert kisebb kényelmetlenséggel jár elviselni a rossz tanuló címkéjét, mint megküzdeni a jobb eredményért. Ez utóbbinak oka lehet, ha valóban gyengébbek a képességei, vagy egyszerűen olyan környezetben nőtt föl, ahol nem a győzelem, hanem a kudarcok elkerülése a legfőbb érték.

Ha megértjük, hogy cselekedeteinket nem feltétlenül a legnagyobb nyereségre való törekvés mozgatja, illetve elfogadjuk, hogy sok embernek az a nyereség, ha képes elkerülni a kudarcot, máris közelebb kerülünk a valósághoz.
Naivitás ugyanis azt hinni, hogy mindenki futóversenyként éli meg az életet, ahol minden áron a legjobb időt igyekszik elérni. Különböző okokból nagyon sokan megpróbálják elkerülni az egész versenyt, mások megpróbálnak csalni, megint mások beteget jelentenek, és még számos trükkünk van arra, hogy ne induljunk a megmérettetésen, ha okkal vagy ok nélkül, de úgy érezzük, mi csak a "még futottak" közé kerülhetünk.

A tanulás folyamatában nagyon fontos szerepe van annak, hogy mit remélünk elérni, és ez a remény mennyiben ösztönöz, támogat abban, hogy valóban elsajátítsunk egy kívánt magatartást, teljesítsünk bizonyos elvárásokat. Ezt megerősítésnek nevezi a pszichológia, és jöhet kívülről, de származhat saját magunkból is.
Ami Pavlov kutyájánál még olyan egyszerűnek látszott, hogy ahányszor meglátta az ápolóját, mindig egyformán elindult a nyála, az embernél sokkal bonyolultabban megy végbe. Ha túl magas a léc, amit át kellene ugornunk, akkor egyáltalán nem vonz bennünket az ily módon elnyerhető díj. Vagyis a jutalom nem mindenkinek és nem minden helyzetben egyformán segíti elő a céllal való azonosulást.

Bizonyított tény, hogy azok az egyetemi hallgatók, akik rendszeresen komoly jutalmakat kapnak szüleiktől az elért eredményekért, általában alacsonyabb osztályzatokat kapnak, mint az ilyen jutalomra nem számító hallgatók.
Még hétköznapibb példa, hogy az a koncertjegy, amivel egy tinédzsert meg lehet jutalmazni, egy középkorú felnőttnek büntetés lenne. A jobb munkára való ösztönzés lélektanának egyik fontos kérdése, hogy hogyan kell jutalmazni, ha valóban kimutatható termelésnövekedést akarunk elérni. Feltehetően a régi dolgozók többre becsülik a céghűségért adott értékes ajándéktárgyat, a fiatalok pedig a pénznek örülnek jobban. Ha mindenki ugyanannyi jutalmat kap, annak általában nincs teljesítménynövelő hatása, igaz viszont, hogy erősíti a kollektív érzést.

A kamaszkor előtt a gyerekre általában erősen lehet hatni jutalmazással vagy büntetéssel. Alapvetően megváltozik a helyzet a kamaszkorban, amikor a szülők egyre kevésbé tudják befolyásolni a tinédzser környezetét, ráadásul a jutalmak nagy részével a szülők már nem is rendelkeznek. Gondoljunk arra, hogy ilyenkor már a barátok, kortársak befolyása kerül az első helyre. Ami pedig a büntetést illeti, annak alkalmazása ebben az életkorban különösen kényes kérdés és könnyen kiválthatja a szülő-gyerek kapcsolat végleges megromlását.

Ezért ilyenkor célszerű, ha a szülő a büntetést és jutalmazást a minimálisra korlátozza. Ehelyett a kamasz segítőkészségét, önbecsülési igényét érdemes megcélozni. Ha egyenjogú félként tárgyalnak velük a szülők, a legtöbb tizenéves hajlandó - persze csak bizonyos határok között - együttműködni a családjával.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner



A bejegyzés trackback címe:

https://tanulasmodszertan.blog.hu/api/trackback/id/tr951384138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

nyári napközik:

délelőtt tanulunk, délután nyaralunk
11-14 éveseknek
június 20 - 24
június 27 - július 1
részletek, jelentkezés

tanulasmodszertan.hu

iskoláról, gyerekekről, tanulásról közérthetően a tanulasmodszertan.hu szerkesztésében

Friss topikok

süti beállítások módosítása