A félelem és a szorongás a túlélési technikáink része, szükségünk van rájuk, nélkülük életképtelenek lennénk. Hogy mégis minduntalan negatív, megbetegítő értelemben beszélünk róluk, annak az oka, hogy sokszor élünk át egészségtelen mértékű és megjelenési formájú stresszt, szorongást és félelmet. Önsegítő sorozatunkban most arról lesz szó, miként lehet elkerülni, vagy ügyesebben kezelni az ilyen helyzeteket.
A szorongás valójában nem más, mint a bensőkből érkező üzenet arról, hogy valami nincs rendben. Jó tudni, hogy alapvetően a túlélésünket szolgáló jelzőrendszer lép ilyenkor működésbe. Primitív őseinket az éhezés képe késztette az élelmiszerkeresésre, még mielőtt valójában rájuk tört volna az éhség. A teljesítménybérben dolgozó munkást, ha semmi egyéb nem motiválja, az üres fizetési borítéktól való szorongás mindenképpen serényebb munkavégzésre serkenti. Máskor az vált ki belőlünk szorongást, hogy egy később bekövetkező kellemetlen, de elkerülhetetlen szituációt idézünk föl. De az is megesik, hogy nem tudjuk, mitől szorongunk.
Az első és máris nehezen megválaszolható kérdés, hogy reális, vagy irreális az a félelem, ami a szorongást kiváltja belőlünk. Azért nehéz ezt eldönteni, mert valójában mindnyájunknak mindig jó oka lenne félni. A világ körülöttünk tele van valóságos fenyegetésekkel, és aki mindezeket magára veszi, tulajdonképpen a nap 24 órájában okkal szorong. De azt látjuk, hogy egyesek így viselkednek, mások pedig szinte sosem szoronganak. Az emberek egy része hajlik arra, hogy úgymond túlreagálja az ijesztőnek gondolt lehetőségeket, míg másoknál éppen az ellenkezője a probléma, ők lebecsülik a lehetséges veszélyeket, például túl nagy sebességgel hajtank az autósztrádán. Nem könnyű tehát megmondani, hogy mikor elég és mikor sok a félelem, ezért a válaszadást messzebbről kell elkezdeni.
Egy másik közkedvelt kifejezés a stressz, amiből lehet szorongás, de ez nem szükségszerű. A stressz lelki és testi "nekiveselkedés" - valamilyen inger hatására nekifogunk a megfelelő válasznak, megoldásnak. A stressz az élet elkerülhetetlen része, sőt feltétele. Minden, ami alkalmazkodásra késztet minket, stressz formájában jelentkezik. Ha meleg van, ez stresszhatás a testünknek és hamarosan megérkezik a válasz, elkezdünk izzadni. De stressz az is, ha észrevesszük a gyerekünkön, hogy beteg, ez az inger kiváltja belőlünk a cselekvést, gyógyszert adunk neki, orvoshoz visszük. Ha valaki jogosítványt akar szerezni, jelentős stresszt vált ki belőle a vizsgákra való felkészülés és a vezetési gyakorlat, ahol nem ritkán valóságos halálfélelmet él át az illető. Ez azonban valószínűleg elkerülhetetlen, sőt hasznos stressz, hiszen a leendő autóvezető nem veszi komolyan a közlekedés veszélyeit, akkor bizony könnyen balesetet okozhat, vagy annak áldozata lehet.
A félelem a stressz és a szorongás között helyezkedik el: egy konkrét fenyegető helyzet miatti negatív érzés. A félelem és a szorongás között ott lehet megvonni a határt, hogy az előbbit kiváltja valami, például a gyerek fél a sötéttől, de ehhez kell a sötét. Az utóbbi azonban akkor is meglepheti az embert, ha csak gondol valamire, amitől tart.
Milyen következményei vannak, ha túl gyakran éljük át ezeket az állapotokat? A leggyakrabban az úgynevezett pszichoszomatikus betegségekhez vezet, vagyis olyan testi panaszaink lesznek, amelyek bizonyíthatóan lelki okokra vezethetők vissza. Másoknál tartós álmatlanság, hipochondria, azaz testi betegségtől való kóros félelem, kényszeres szokások, fóbiák fejlődhetnek ki. Ha a tudomány tökéletesen értené a stressz és a félelem kialakulásának és működésének a részleteit, pontosabban meg tudnánk mondani, miként előzhetők meg a szorongásos állapotok. De sajnos a tudomány még nem tart itt, egyelőre csak a teljes kép mozaikjaival rendelkezünk. Persze ez sem kevés, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint az emberi élet minden rezdülését átszövő testi és lelki reakciókról.
Az alábbiakban néhány gyakori, egészségtelen mértékű stresszel járó élethelyzetet, körülményt sorolunk fel.
A következő részben a túlzott stressz következményeiről lesz szó
dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
