A párválasztásban szerepe van annak, hogy a partner mennyire hasonlít az ellenkező nemű szülőhöz, hiszen a hozzá fűződő viszony a legmélyebb minta a szerelemre. Mások az otthon látott jó vagy rossz párkapcsolatot ismétlik a saját házasságukban.

A szerelmi kapcsolatok osztályozása tanulságos lehet saját problémáink jobb megértéséhez.

1. A "romantikus szerelem" gyakorlatilag abból áll, hogy folyamatosan a másikra gondolunk, igen hamar féltékenység ébred bennünk az illető egész élete iránt. Irreálisan látjuk mindazt, ami vele összefügg, kezdetben teljesen vakok vagyunk a rossz tulajdonságai tekintetében, ellenállhatatlan szexuális vonzalmat érzünk iránta és állandóan szükségét érezzük, hogy meggyőzzön a szerelméről. Ez a fázis néhány évnél tovább semmiképpen sem tart, de gyakoribb, hogy pár hónap után kifullad. Érdekes adalék, amit az antropológusok állítanak, hogy erre a heves vonzalomra az utódok érdekében van szükség. Azért tart legfeljebb 4 évig, mert ennyi idő alatt válik a kisgyerek mozgásában teljesen önállóvá és a primitív népeknél 3 évig tartott a szoptatás.
2. A "legjobb barát típusú szerelem" általában egy lassan fejlődő, de idővel egyre javuló kapcsolat, amelyben mindketten teljes bizalmat és intimitást élnek át, de elkerülik a viharos lángolást, illetve a szexuális megszállottságot.
3. Az "önzetlen szerelemben" az egyik fél részéről teljes az alávetettség és az önfeláldozás.
4. A "logikus szerelem" úgy működik, hogy a közös érdekek, hasonló képzettség, vallás, személyiség és hosszú távú célok alapján választjuk ki a megfelelő partnert a tartós együttéléshez
5. "Emberi játszmákra épülő szerelemről" akkor beszélünk, ha az egyik, vagy mindkét fél kizárólag rövid távú, elsősorban a csábításra, az uralomra, esetleg a másik manipulálására összpontosít.

Vajon mennyire lehet előre jelezni azt, hogy két ember egymáshoz illik-e vagy sem? Mennyire láthatók előre a későbbi problémák? A házasság minőségét károsan befolyásolja, ha bármelyikük hajlamos a neurózisra, alacsony önértékelése, indulatos, félénk. Nagy a kockázata későbbi házassági problémáknak, ha az alábbiak közül több is igaz a párkapcsolatra.

1. Egyik vagy mindkét fél szülei boldogtalan házasságban éltek.
2. Nagyon fiatalon kötötték a házasságot
3. Rövid ismeretség után kötötték a házasságot.
4. Tartós pénzügyi problémáik vannak
5. Egyiküknek, vagy mindkettőjüknek pszichés problémák vannak, pl. hajlam a neurózisra, félénkség, alacsony önértékelés, kontrollálatlan agresszió.

A leendő házasság minőségére lehet következtetni abból, hogy milyen az esküvő előtt a pár egymás közötti kommunikációja. Ha a beszélgetések jelentős témákról folynak és nagyrészt pozitív kicsengésűek, az jó jel. De ha egyikük minduntalan védekező pozícióba húzódik, vagy egyenesen kerüli a beszélgetést, az előre jelzi a későbbi kommunikációs szakadékot. Nem jó jel, ha az egyik rendszeresen lesöpri az asztalról a partnere problémáit, vagy túlreagálja annak negatív megnyilvánulásait.

A sikeres házassághoz egy sor határozott készség, képesség szükséges.

1. Jó kommunikációs, társas kapcsolatteremtési készségek mind a partnerrel, mind másokkal.
2. Érzelmi érettség és kontroll a saját érzelmeink fölött.
3. A partner és mások elfogadása és hibáinak tolerálása.
4. Hasonló értékek és érdeklődés.
5. Felelősségvállalás a szükséges anyagi feltételek megteremtéséért.
6. Hatékony probléma-megoldási technikák az élet minden területén.

Mindezek könnyen átlátható, bár nem könnyen teljesíthető feltételek, önmagukban azonban mégsem garantálják a kapcsolat boldogságát. Mindnyájan hordozunk ugyanis magunkban egy sor, esetleg teljesen öntudatlanná vált emléket, motívumot, amelyek megjelennek a partnerünkkel való kapcsolatunkban. Íme, néhány olyan ösztönös mozzanat, ami a párválasztáskor, vagy valakinek az elutasításakor megjelenhetnek.

Vonzódunk az olyan emberekhez, akik hasonlítanak a szüleinkhez. Választásunkban általában jelentős szerepe van annak, hogy partnerünk mennyire hasonlít az ellenkező nemű szülőhöz. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ehhez a szülőnkhöz fűződő viszonyunk a legmélyebben belénk ívódott minta a szerelemre.

Ez a sokaknál ellenállhatatlan kényszer járhat pozitív, és negatív következményekkel. Ez utóbbi akkor következik be, ha szüleink rossz tulajdonságaihoz vonzódunk leendő partnerünkben, ami könnyen nálunk is ugyanazokhoz a házassági problémákhoz vezethet, mint náluk.

Sokszor öntudatlanul, pontosan ugyanazt a kapcsolatot ismételjük meg, amiben a szüleink éltek. Ilyenkor nem a személy hasonlóságát keressük, hanem a helyzeteket ismételjük meg, amiket évtizedeken át megtapasztaltunk odahaza.

Gyakran az előzőnek éppen az ellenkezője következik be, vagyis bármi áron el akarjuk kerülni azt a sok szörnyűséget, amit gyerekkorunkban láttunk. Tipikusan ilyen helyzet az alkoholista vagy erőszakos szülő gyerekéé, akit viszont az a veszély fenyeget, hogy a párválasztásában ez az egyetlen negatív szempont vezeti: mindegy milyen, csak ne igyon, mindegy milyen, csak ne legyen erőszakos, stb.

Gyakran a saját gyengeségünkre keresünk gyógyírt a kapcsolatban, vagy azt várjuk partnerünktől, hogy a szüleink által elhanyagolt szükségleteinket elégítse ki. Az ilyen választás akkor hibás, ha elsődleges szemponttá válik, hogy például mindenáron és fenntartás nélkül szeressen a partner, mert a szüleink ezt elmulasztották, vagy ha egy félénk ember a saját elfojtott érzelmeinek a kifejezésére egy erőszakos partnert választ.

Nem ritkán a saját rossz tulajdonságainkat keressük a partnerünkben. llyenkor a kivetítésnek nevezett pszichológiai módszerrel élünk, könnyebben el tudjuk viselni a saját bajainkat, ha másokban is felfedezzük ugyanezt.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner