a sorozat első része itt olvasható

Sok mai szülő fenyegető dzsungelként éli meg az őt körülvevő világot, ahol folyton harcolni kell, az óvatlant, a gyengébbet eltiporják az erősebbek. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a kisgyereket minél hamarabb, minél alaposabban fel kell készíteni ezekre a küzdelmekre. Vagyis legyen a gyerek minél okosabb, szerezzen minél nagyobb, a munkaerőpiacon jól eladható tudást, diplomát, tanuljon nyelveket. Ez az alapvetően jó stratégia akkor kap falsot, amikor a tudás fogalmát leegyszerűsítve azonosítjuk az észbeli, intellektuális teljesítménnyel, és ráadásul ezt erőltetett tempóban akarjuk megvalósítani.

Ír olvas, de nem játszik

Egyre több az olyan nagycsoportos óvodás, aki ír, olvas, esetleg idegen nyelvet is tud, de bizonyos elemi funkciók valahogy még nem működnek nála elég jól. Például. nem nagyon játszik az óvodában, nincsenek barátai, nem tudja magát elfogadtatni a többiekkel, nem eszik rendesen, nem öltözik önállóan stb.

Mivel sok szülő úgy gondolja, hogy a legfontosabb a minél gyorsabb intellektuális fejlesztés, innen sajnos már csak egy lépés, hogy a gyereknevelés, a gyerekkel való együttlét folytonos teljesítményhajszává alakul. Ezek a szülők valószínűleg nem tudják, vagy nem hiszik el, hogy a rendszeres étkezés, a napi szokásrend kialakítás, a társakkal való kapcsolatteremtés, az önfeledt spontán játék az óvodás életkornak nagyon fontos, semmi mással nem helyettesíthető, pótolhatatlan feladata. Ha ezt elhanyagoljuk és helyébe lép valami más, ami nem ennek az életkornak a feladata, például a túl korai intellektualizálás, annak a legtöbb esetben nagy ára van.Érdemes végiggondolni alaposabban mikor is tekintünk egy kisgyereket iskolaérettnek?

Ha unja, ha nem érti

# Tudjon legalább négy órán át meghatározott szabályok szerint viselkedni. Nyugodtan ülni a padban, figyelni a tanító szavára, válaszolni kérdéseire, és csak akkor szólalni meg, amikor engedélyt kap rá.

# Az iskolai helyzetet csak az a gyerek érti meg, aki pontosan érzi, tudja, hogy számára kezdetét vette valami új, ami sokáig fog tartani, és el tudja képzelni, hogy ennek a folyamatnak a végén, őbelőle felnőtt - tanító vagy sofőr, vagy pilóta lesz.

# A gyereknek rá kell hangolódnia arra, hogy a tanító által kijelölt feladatok elvégzését elobbre valónak tekintse minden más tevékenységnél . Pl. ha azt írják elő, hogy 3 sor karikát rajzoljon, akkor éreznie kell, hogy ha unja is, ha nem is érti, mire jó, nem hagyhatja abba, nem rajzolhat helyette hajókat.

# Az iskolaérettséghez hozzátartozik, hogy a gyerek már nem akar mindent azonnal, tud várni. Nem sodorja el olyan könnyen az indulati feszültség, mint eddig, s így a feladat, a külvilág által megszabott követelmény fölébe kerekedhet a játék és a képzelet okozta örömszerzésének.

# A szabálytudat kialakulásával, a szabályok belsővé válásával nő a gyermek fegyelmezettsége, a fegyelmezettség pedig növeli figyelmét, akaraterejét. Feladatvégzése során nincs már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre, kezdenek kialakulni az önkontroll alapjai.

# Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni?

Konfliktus biztosan lesz. Mit lép erre a gyerek?

Ezek a tulajdonságok alapvetően befolyásolják a gyermek viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen társaságban fokozottan érvényesülnek. Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert pl. nem jártak óvodába vagy csak rendszertelenül), azoknak komoly nehézségeik támadhatnak.

A nehezen alkalmazkodó gyermekeknek mindig több problémájuk adódik az iskolában is függetlenül az intellektuális teljesítményüktől. A viselkedési, magatartási zavarok a legszembetűnőbben zavarják az iskolai munkát. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Amennyiben ezt a problémát nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben, és sikertelenné válhat.

Emellett természetesen bizonyos intellektuális ismeretekre is szüksége van az iskolába lépő gyereknek, de a tapasztalatok szerint az iskolai sikertelenséget a legtöbbször nem ezek, hanem a szociális, érzelmi "intelligencia" hiányosságai okozzák.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner