A szülők általában a gyermek IQ-ja, intelligencia hányadosa miatt aggódnak, mert úgy gondolják, hogy minél magasabb, annál sikeresebb felnőtt válik majd csemetéjükből.
Az utóbbi évtizedek kutatásai, elsősorban Daniel Goleman amerikai pszichológus munkássága, azonban kimutatták, hogy az érzelmi intelligencia, amit EQ-ként is emlegetnek, sokkal nagyobb szerepet játszik a gyermek későbbi sikereiben. Ez persze nem jelenti azt, hogy az IQ elhanyagolható. A szakember szavaival élve: „Az IQ fontos, hogy munkát kapj, az EQ pedig az előléptetéshez kell.”
Az érzelmi intelligencia teszi lehetővé, hogy egyesek vidámak, optimisták maradjanak olyan körülmények között is, amelyek egy kevésbé derűlátó személyt megtörnének. Ezért van az, hogy gyakran nem az eminens tanulók válnak sikeres felnőttekké.
A kutatások kimutatták, hogy a magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek népszerűbbek, és nagyobb az önbizalmuk. Rendkívül jó a szociális érzékük, és képesek másokat megnyugtatni. Amikor egy ilyen emberrel beszélünk, akkor úgy érezzük, hogy mi vagyunk a legfontosabbak a világon.
Az érzelmi intelligencia emellett azt a képességet is magában rejti, hogy fel tudjuk ismerni mások érzelmeit - el tudjuk képzelni, mit érez a másik - és megfelelő választ tudunk adni rájuk.
A legújabb agykutatásoknak köszönhetően a tudósok ma már egyre többet tudnak az érzelmek és a viselkedés közötti összefüggésekről. A limbikus rendszer mélyén található az amygdala, egy dióra emlékeztető képződmény, ami körbeveszi az agytörzset. Felfedezték, hogy egy jel az agyban egyenesen el tud jutni az amygdalához, anélkül, hogy a gondolkodásért felelős részen, a neocortexen (a kéreg és elsősorban a homloklebeny).
Ez történik akkor is, mikor gondolkodás nélkül cselekszünk, például mikor megijedünk. Az aggódás is nagyon jó példa rá, hogy az érzelmek hogyan blokkolják a gondolkodást - például mikor egy vizsga előtt nagyon aggódunk, hogy meg fogunk bukni és leblokkolunk.
Bár általában nem áll módunkban kontrollálni, hogy milyen érzelmeket tapasztalunk, meg tudjuk tanulni, hogyan kezeljük őket. Kimutatták, például, hogy az agy prefrontális kérge, ami a viselkedésünk és érzelmeink közti összefüggésért felelős, a tinédzserkor közepére fejlődik ki teljesen. Ez úgymond egy ablakot hagy a szülők és tanárok számára, hogy segíthessék a kisgyermekeket a magasabb érzelmi intelligencia szint elérésében a kisiskolás éveik alatt, valamint előtte.
Egy tanulmányban, aminek a során 4 éveseket vizsgáltak, mindegyik gyermek elé letettek egy mályvacukrot az asztalra. A gyerekek választhattak, vagy megeszik a cukrot azonnal, vagy kettőt kapnak, ha megvárják, amíg a kísérlet vezetője elintéz pár dolgot.
A gyerekek körülbelül egyharmada azonnal megette a cukrot, a másik egyharmaduk várt egy kicsit, de végül mégsem bírt ellenállni a kísértésnek. Csupán a gyermekeke egyharmada bírta kivárni, hogy a kísérletvezető visszatérjen a szobába és két cukrot adjon neki.
Mikor a kísérletben lévő gyermekeket pár év múlva ismét felkeresték az iskolában, azt tapasztalták, hogy azok, akik egy percet se vártak a cukorkára túlnyomó részben akaratosak, magányosak és frusztráltak voltak. A kihívásokat kerülték és a rájuk nehezedő nyomást se bírták. Magasabb érzelmi kontrollt mutató társaik azonban magabiztosak, kalandvágyók, népszerűek és megbízhatóak voltak.
Kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy az alacsony érzelmi intelligencia nagyban akadályozza az intellektuális teljesítőképességet. Ha valaki például kevés önbizalommal rendelkezik, agyát állandóan stressz-hormonok árasztják el, akadályozva ezzel tanulási képességét, memóriáját és gondolkodását. Gyermekeink számára tehát nem az hoz sikert a majdani iskolában, ha betanítjuk nekik az egész elsős anyagot, hanem ha egészséges önbizalmat, önértékelést táplálunk beléjük. Az érzelmi intelligencia ugyanis tanulható, nem annyira velünk született képesség. Érdekes, hogy a tanulási zavarok hátterében is szinte minden esetben érzelmi kiegyensúlyozatlanságot találunk: akaratgyengeséget, kisebbrendűségi érzést, helytelen énképet. Az iskolai oktatás akkor lehet sikeres, ha a tanítás, nevelés során az intellektuális faktorok mellé érzelmi faktorokat is beépítünk.
Összegezve: az érzelmi intelligencia fejlettsége, az hogy mennyire vagyunk képesek kordában tartani érzelmeinket, igen komolyan befolyásolja életünket.
