A magyar iskolarendszer súlyos bajaira sokan sokfelé keresik a gyógyírt, egyetértés alig körvonalazódik, annál gyakoribb a bűnbakkeresés. Érdemes talán megnézni, miként alakították át közoktatásukat mások – méghozzá sikerrel. Egy nagytekintélyű nemzetközi szervezet, az OECD a 15 évesek hasznos tudásának felmérése után - Pisa-jelentések- most a sikeres közoktatási rendszerek hasonló vonásait tárta fel – elkészült a McKinsey jelentés. Az elkövetkező hetekben ennek a vizsgálatnak a részleteit ismerhetik meg olvasóink. A kiváló iskolarendszert fenntartó országok, például Szingapúr, vagy Finnország tanárképzését, iskolairányítását, a gyerekek tudásának ellenőrzési módszereit, a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő iskolai programokat, a szabad iskolaválasztás témáját járjuk körül.

A McKinsey jelentés egy 2007-es vizsgálat eredményeit foglalja össze. Megpróbálták kideríteni, miért sokkal jobb egyes országokban a közoktatás, mint, másokban, és minek köszönhető az ő oktatási reformjaik sikere, miközben a legtöbb hasonló erőfeszítés kudarcot vall. A vizsgálat során nem foglalkoztak a pedagógia és a tanterv kérdéseivel, csak az oktatási rendszer az alapvető infrastruktúra működését vizsgálták. Ezt eddig sokkal kevesebben elemezték, akárcsak azt a kérdést, hogyan lehet egy országban minden egyes gyermek, a nagyon hátrányos helyzetűek számára is megfelelő oktatást nyújtani.
A McKinsey jelentés a legfejlettebb országokat tömörítő szervezet, az OECD Nemzetközi Tanulói Teljesítményértékelés Programja, közismerten a PISA vizsgálat eredményeiből indult ki. Az ott legjobban szereplő közoktatási rendszereket elemezték, és több mint száz szakértővel, döntéshozóval és gyakorló pedagógussal készítettek interjút.

A felmért iskolarendszerek első csoportját a PISA vizsgálatban legjobban teljesítő tíz ország alkotja: Szingapúr, Dél-Korea, Finnország, Belgium, Új Zéland, Kanada, Hollandia, Japán, Ausztrália, Hong Kong. A második csoportba azok az országok illetve térségek tartoznak, ahol nagyon gyors fejlődés zajlik, mert a közelmúltban bevezetett reformok máris jelentős hatással vannak a tanulási eredményekre: Anglia, Jordánia, New York, Atlanta, Boston, Ohio. Kisebb mértékben egy harmadik csoportot is vizsgáltak: a fejlődő világot, így a Közel-Kelet és Latin-Amerika országait: Bahrein, Brazília, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. Ebben a csoportban jelenleg nagyszabású fejlesztési programokat zajlanak az oktatásban is.

A közoktatás megjavítása a világ mind több országában kiemelt fontosságú feladat. Ám hiába az évről évre növekvő ráfordítások - az elmúlt évben a világ kormányai összesen 2000 milliárd dollárt költöttek az oktatásra - és a bátor reformkísérletek, a legtöbb országban az iskolarendszer teljesítménye alig javult az elmúlt évtizedek során.
Az eredmény ugyanis nem csak attól függ, hogy mennyit költenek az oktatásra: Szingapúr, melynek teljesítménye világszinten az egyik legjobb, kevesebbet költ az alapfokú oktatásra, mint az OECD 30 tagállama közül 27.

Annak kiderítésére, hogy miért járnak egyes rendszerek sikerrel ott, ahol mások nem, a Mckinsey jelentés készítői megvizsgálták mi a közös a jól teljesítő iskolarendszerekben, és milyen eszközöket használnak a diákok teljesítményének fejlesztése érdekében.
Azt találták, hogy azok az iskolarendszerek, amelyek ma a világ élmezőnyét alkotják, ezt elsősorban három feltételt teljesülésének köszönhetik:

1. több tehetséges embert vonzanak a tanári pályára,
2. jobb oktatóvá képzik őket,
3. biztosítják, hogy a rendszer minden gyerek számára a lehető legjobb színvonalú oktatást nyújtsa.

A fenti három feltétel teljesítéséhez gyakran az egész iskolarendszer
átalakítására van szükség. Az ilyen reformok azonban csak akkor járnak sikerrel, ha megteremtik a közoktatás egészének, valamint minden egyes iskolának a hatékony irányítását. A tananyag is fontos, de hatékonyan működő oktatási rendszer nélkül a tanterv megváltoztatása hatástalan marad. Bár az egyes országok közoktatása a múltban és a jövőben nagyon eltérő utakat járhat be, e három területen mindenütt áttörést kell elérni ahhoz, hogy minden diák megfelelő tudással felvértezve hagyja el az iskolát. A végeredmény szempontjából semminek sincs akkora jelentősége, mint a három alapelvnek:

1. Az oktatási rendszer csak annyira lehet jó, amennyire jók a tanárok, akik alkotják.
2. Az eredményes tanulás elképzelhetetlen színvonalas tanítás nélkül.
3. Egy ország közoktatása csak akkor lehet sikeres, ha minden egyes gyermek sikert ér el a rendszerben.

/folytatjuk/