Portálunk neve is jelzi, hogy aki hozzánk fordul, az elsősorban a tanulással összefüggő ismeretekre, segítségre számíthat. Így lesz ez a következő tanévben is - a www.tanulasmodszertan.hu csapata továbbra is legjobb tudása szerint készíti fel gyermekeiket a hatékony iskolai munkára, ügyes módszerekkel korrigálja a tanulási zavarokat, elakadásokat, válaszol kérdéseikre, és hetente elküldi Önöknek - immár 1000 email címre - gyakorlati tanácsokat tartalmazó hírlevelünket.

Most azonban, néhány órával a tanévnyitó előtt, kicsit más megközelítésből szeretném megosztani Önökkel a gondolataimat.

Nagyon sok aggódó szülővel és ijedt, reménykedő, bizalmatlan, vagy már teljesen összezavarodott, apatikus kicsi és nagyobb gyerekkel találkozom. "Hogyan bírhatnám rá, hogy jobban tanuljon?" - a legtöbb esetben erre a problémára keresnek megoldást a szülők.

Ha rosszul/nehezen tanul a gyerek, az persze valóságos probléma, amin a lehetőség szerint segíteni kell. De gyakran van olyan érzésem, hogy, a társadalom kemény, adok-veszek viszonyait, a pénz mindenhatóságát látva, már az egész kicsi gyerekeket is amolyan "tanulógépnek" tekintjük. Mintha /csak/ azért tanulnánk, hogy azzal majd pénzt keressünk! És ha a "tanulógép" bármilyen, akár rajta kívül álló okból gyengébben teljesít, jön a csalódás, kétségbeesés - vége a világnak, nem lesz a gyerekemből semmi.

Persze igaz, hogy a képzettség/tanultság és a későbbi életminőség összefüggésben van egymással - ezt nagyon jól érzi, látja a gondos szülő. De legalább ennyire igaz, hogy a jó életminőség, az életben való "beválás", költőibben a boldogság, semmivel sem helyettesíthető feltétele a lelki stabilitás, az önbecsülés, az örülni, szeretni tudás képessége.

A tanulás minden életkorban alapvetően a gyerek ügye, dolga. A szülő ideális esetben csak figyeli a fejleményeket, örül az eredményeknek, szurkol, ha gyengébb a teljesítmény, de töretlenül hisz abban, sőt tudja, hogy a gyerek törekszik a jobbra.

Az oktatási intézményekben manapság gyakran érik igazságtalanságok, méltánytalanságok a gyerekeket. Sokszor nem segítenek nekik, ha bajba kerülnek, nem figyelnek eléggé a szükségleteikre, nem adják meg nekik a kellő, akár törvényben előírt támogatást ahhoz, hogy eredményesen tanulhassanak.

Szülőként olyasmit tudunk nyújtani a gyermekünknek, amire rajtunk kívül senki más nem hajlandó/képes: a teljes figyelmet, jelenlétet, megértést, elfogadást. A szülő fenntartás nélkül bizalma, szeretete semmilyen más motivációs módszerhez sem mérhető és semmivel nem helyettesíthető.

A hétvégi tréningeken, a déli szünetben lemegyünk a Károlyi kertbe, ilyenkor a gyerekek fociznak, fogócskáznak, hintáznak. Ha az utolsó napon engem is hívnak bújócskázni, akkor tudom, jól sikerült a tréning, mert nem csak a tanulási technikákat, engem is elfogadtak.

Kedves Szülők! Bujócskázzanak, bohóckodjanak, kiránduljanak, sportoljanak, sétáljanak, menjenek moziba a gyerekkel, amennyit csak tehetik, és amíg tehetik. Ettől boldogabb lesz a gyermekük, gondolom Önök is, és ami nem utolsó szempont: a következő héten gördülékenyebben működik a "tanulógép".

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner