Az oktatás világszerte forradalmi változásokon megy át, amiből azonban a magyar iskolákban szinte semmit sem lehet érezni. Gyerekeink tudása nemzetközi összehasonlításban évtizedek óta hanyatlik, és ez mára a nemzet fejlődésének, versenyképességének egyik fő akadályává lett. Olyan nagy a lemaradásunk, hogy reményünk sem lehet a felzárkózásra, ha nem az alapoknál kezdjük. Egészen más módszerekkel dolgozó, a 21. századnak megfelelő szaktudással felruházott pedagógusokra van szükség, akiket persze először fel kell nevelni. 

Ezek a sokkoló megállapítások Csapó Benő professzortól valók, aki legutóbb a kormány számára írt tanulmányban foglalta össze, mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar közoktatás kikerüljön jelenlegi nagyon súlyos válságából. 

Néhány évvel ezelőtt, a PISA vizsgálatok számunkra igencsak gyászos adatai ütötték az első rést a hallgatás falán. Ekkor derült ki ország-világ előtt, hogy a fejlett országok, az OECD 15 éveseinek olvasási, matematikai és természettudományos teljesítményét összehasonlítva nagyon gyengén teljesít a magyar közoktatás. 

A magyar gyerekek 25 százaléka akár 8-12 év tanulás után is funkcionális analfabéta marad. Ez annyit jelent, hogy olvasás útján nem jut hasznos információkhoz, ezért egész életében nem vagy csak igen rossz hatásfokkal képes tanulni. De a legképzettebbek sem teljesítenek túl jól: az egyetemet végzett magyar fiatalok átlagos tudása a finn érettségizettekével van egy szinten. Még ijesztőbb, hogy az iskolában töltött évek során alig fejlődik a diákok elvont gondolkodása, logikai készsége. A kínkeservvel bebiflázott tények szinte nyomtalanul hullanak ki az agyakból. 

Mi ennek az oka, és mi a kiút? 

1. Elavult módszerekkel, rosszul megírt, lényegében szakmai kontroll nélkül készülő tankönyvekből tanulnak a gyerekeink. 

2. Bár a közös költségvetésből tartjuk el az iskolákat, az ott folyó munka eredményét, hatékonyságát gyakorlatilag senki nem ellenőrzi, teszteli. A gyerekek szellemi épüléséért ma nem vállal felelősséget az iskola. A bukott gyerek nem az iskola kudarca, hanem a családé. 

3. Az iskolai osztályzatok alkalmatlanok az objektív mérésre, aminek az egyik oka az iskolák és osztályok közötti mesterségesen fenntartott, sőt egyre nagyobb színvonalkülönbség. Ugyanaz a jegy még ugyanabban az iskolában sem ugyanazt a tudást jelenti. 

4. A jó és kevésbé családi hátterű, anyagi helyzetű, képességű gyerekek a gyenge és elit iskolákban, osztályokban egyre jobban elkülönülnek egymástól, ami az egész társadalomnak nagy kárt okoz. A magyar iskola ma nem képes csökkenteni a gyerekek otthonról hozott társadalmi, kulturális hátrányait,sőt nincs is ilyen törekvés. Ez a fejlett országokban már régen meghaladott gyakorlat. A 21. században ugyanis az egyre jobban képzett népesség a gazdasági felemelkedés előfeltétele. Pl. Tajvan, Dél-Korea, Finnország, Írország.

5. A magyar pedagógusképzés minősíthetetlenül rossz állapotban van. Ma 50 intézmény ad pedagógusdiplomát, többnyire olyanoknak, akiknek sosem akarnak tanítani, csupán a könnyen megszerezhető diploma vonzotta őket. A korszerűtlen pedagógusképzés viszonylag olcsó, ezért is folyik olyan sok helyen.

6. A korszerű, hatékony tanulás, tanítás az agy- és kognitív tudományok, pszichológia, szociológia, IT-tudományok, nemzetgazdaságtan felismeréséire épül. Ezek a gyökeresen más iskolai munkát megalapozó ismeretek nálunk még a pedagógiai szaksajtóban is csak ritkán olvashatók. E tekintetben alemaradásunk több évtizedes. 

7. A tanárképzésben manapság világszerte tapasztalható óriási változásokat gyakran hasonlítják ahhoz a fordulathoz, amely az orvoslásban végbement, amikor az orvosokat a kuruzslás sok évezredes történetének tanulmányozás helyett a tudományos ismeretekre kezdték tanítani.

dr. Pusztai Éva 
tanulásmódszertan tréner