Vajon felveszik a gyereket, és ha igen, akkor hova? Családok tízezreiben ez mostanság a legfontosabb téma, amit évről évre nagyobb adag szorongás kísér. Egyre többen úgy élik meg a közép, sőt már az általános iskolába való felvételit, majd az egyetemi főiskolai megmérettetést, hogy ezen a ponton végképp eldől gyermekük sorsa, boldogulása, élete. Ez az pánikközeli reagálás árt szülőnek, gyereknek, a kapcsolatuknak, ráadásul olyan tényekre épít, amiknek egy része csak legenda, oktatási marketing. dr. Pusztai Éva
Ma Magyarországon nem iskolai férőhely-, hanem súlyos gyerek hiány van - feleannyi iskolás vesz részt a közoktatásban, mint negyedszázaddal ezelőtt. A mindenféle tagozatokat sokszor csak azért szervezik, mert azzal próbálják odavonzani az egyre fogyatkozó számú kis és nagyobb iskolásokat. A szülők túlságosan komolyan veszik az oktatási marketing fogásokat, és azt hiszik, hogy bármiről lemarad az elsős gyermekük, ha nem kerül be az emelt szintű angol, tánc, hagyományőrző, dráma, stb. tagozatba.
Pedig nem ez számít. Alsó tagozatban egyetlen fontos szempontot érdemes mérlegelni: a tanító személyét, és esetleg az általa választott tankönyveket. Nyugodt, kiegyensúlyozott, tapasztalt tanítót válasszunk, akinek lehetőleg magának is van gyereke, és láttuk a bemutató órán, hogy bánik főleg a lassabban haladó gyerekekkel.
Az sem feltétlenül előny, ha csupa okos tojás jár az osztályba. Ha ugyanis a mi gyerekünk nem teljesít kiemelkedően, félő, hogy - egyébként helytelenül - a nagyon jókhoz mérik majd a haladás tempóját. A kisgyerek lehetőleg ne utazzon sokat, még egy jobb iskola kedvéért se. Ha naponta 2-3 órát buszon, autóban ül, ahelyett hogy szabad levegőn futkározna, játszótéren barátkozna, az többet árthat az idegrendszerének, mozgásfejlődésének, társas kapcsolatainak, mint egy gyengébb iskola.
Ha inkább hármas, mint 4-es a gyerek teljesítménye, meggondolandó 8 vagy 6 osztályos gimnáziumba vinni, mert ott valószínűleg tovább romlanak a jegyei. Az igazán erős, rangos középiskolák, pedig csak a nagyon jó képességű tanulóknak valók. Ott ugyanis összegyűlnek a főváros, vagy a megye, a térség kiemelkedően okos gyerekei, akik mellett a mi "csak" 4,8-es gyerekünk is könnyen lecsúszik az alsó harmadba. Márpedig az elit iskolákban gyengének lenni sokkal megalázóbb, mint egy "mezei" gimnáziumban. Az előbbi helyeken sajnos elég gyakran, mondjuk naponta elhangzik, hogy akinek nem tetszik, veheti a kalapját, aki nem nyújt pluszteljesítményt - versenyek, kutató- gyűjtőmunka - az nem ide való, ahol úgymond a jövő elitjét képzik.
Na, de hogy kerül be az egyetemre, ha nem a legjobb alapokat kapja a gyerek ?! - kérdez vissza a fentiek olvastán a szülő. Jó, ha szem előtt tartjuk, hogy a hazai felsőoktatásban is az intézmények túléléséért, a hallgatók megszerzéséért dúl a harc. Ez is közrejátszik abban, hogy a magyar diplomák zuhanórepülésben értéktelenednek, a szakok indításakor ugyanis alig figyelnek a leendő munkaadók, elsősorban a gazdaság igényeire.
A felsőoktatási tájékoztató fontos információforrás, de azt is érdemes kinyomozni, hogy a jelentkezési lapra beírt szakokon az elmúlt években végzettek miként tudtak elhelyezkedni. Személyzetiseknél, fejvadász cégeknél is érdemes utánajárni, melyik egyetem, főiskola diplomái mennyire kelendőek. Nem biztos, hogy megéri egy gyenge felsőoktatási intézményben négy-öt évig "valamit" tanulni, ha utána csak ügyfélszolgálatosnak veszik fel.
Rövidebb idő alatt akár két idegen nyelvet is meg lehet rendesen tanulni, EU-konform szaktanfolyamokat lehet végezni, amivel könnyebben kap állást a fiatal, és néhány év alatt majd kitalálja, hogy mit akar magával kezdeni. Eltölthet egy-két évet külföldön, ahol megtapasztalhatja milyen a világ az EU-ban, és nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha bébiszitterkedik, tányért mos, vagy árufeltöltő egy áruházban.
Nagyon sok sikertelen pályaválasztást, egyetemi kudarcot meg lehetne előzni azzal, ha a középiskola elvégzése után a bizonytalan, kevésbé jól tanuló fiatalok egy évig fizikai, szellemi kisegítő munkát, esetleg karitatív munkát végeznének, akár jelképes összegért. Megismernék a valóságot, a munka világát, a társadalom tényleges működését, amivel a jól-rosszul megirt tankönyvek szinte egyáltalán nem foglalkoznak.
Kiderül, hogy mihez van kedve, érzéke, talán ráérez a tanulás ízére, talán nem. De mindenképpen több információ alapján, érettebben dönt a saját sorsáról.
tanulásmódszertan tréner
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
