A depresszió fontos életcélok elvesztése, az életerő elapadása - amire a kívülállók nehezen találnak magyarázatot. A kórosan lehangolt ember azonban nem "csak" képzeli, hogy semmihez sincs ereje, és kedve, hanem tényleg megváltozik még az agyműködése is, az eltérések újabban a komputeres képalkotó eljárásokkal láthatók is. De van jó hír is: ez a betegség ma már gyógyítható.
Mindannyian ismerjük a szomorúság érzését, ha elvesztünk egy szeretett személyt, egy kapcsolatot, egy reményünk nem valósul meg, szertefoszlik egy álmunk, ha mélyen csalódunk valamiben vagy valakiben. Ez még nem depresszió. Ha azonban a veszteségérzet és a szomorúság hónapokon át fennmarad, sőt fokozódik, beárnyékolja mindennapjainkat, kezdjük elveszteni érdeklődésünket korábban vonzó tevékenységek iránt, akkor feltehetően már depresszióról lehet beszélni. Ebben az állapotban segítségünkre lehetnek az önsegítő módszerek. Fontos azonban tudni, hogy a lehangoltság néha tovább fokozódik és megakadályozza, hogy tanuljunk, dolgozzunk, sőt az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejünkben. Ha ilyen érzéseink, gondolataink vannak, haladéktalanul forduljunk orvoshoz, mert ebben a stádiumban már csak szakember segítségével tudunk kikerülni az egyre mélyebbre húzó örvényből. /Az utóbbi évtizedekben kifejlesztett több tucat antidepresszánsnak köszönhetően ez a betegség ma már az esetek 80-90 százalékában gyógyítható./
Ha szomorúak vagyunk, akkor nyilván nem vagyunk boldogok, vagyis megkerülhetetlen a kérdés, milyen összefüggés van a boldogság hiánya és a depresszió között. Ha megkérdezzük a környezetünkben élő embereket, hogy ők mit tartanak boldogságnak, nagyon különböző válaszokra számíthatunk. Van, aki sok pénzt szeretne, mások népszerűségre, szórakozásra, hatalomra vágynak, van, aki nyomot akar hagyni a világban, vagy egyszerűen békét akar maga körül, az tölti el mindenek felett való örömmel.
Ezeket a nagyon különböző dolgokat többnyire hasonló módszerekkel próbáljuk elérni. A legtöbben úgy keresik a boldogságot, hogy a stresszt, szomorúságot és felesleges izgalmat okozó hatásokat megpróbáljuk kiküszöbölni az életünkből. Ez azonban általában csak rövid távon sikerül, ezért általában a jó, vagy a rossz szerencse befolyásának tulajdonítjuk a boldogságunkat.
A valóság egészen más képet mutat. Amerikában megkérdezték több ezer lottónyertestől néhány évvel azután, hogy felvették a zsák pénzt: boldogok vagy sem? Kiderült, hogy semmivel sem voltak elégedettebbek az életükkel, mint az átlagos honfitársaik. A kimondottan szegény országokban is körülbelül olyan arányban elégedettek az emberek az életükkel, mint Nyugat-Európában, vagyis a jólét nem tesz boldogabbá, és nem is ment meg a depressziótól.
Elterjedt vélekedés, hogy a boldogság, siker, illetve a depresszió ugyanannak a skálának a két végpontja. A valóságban azonban ezek meglehetősen függetlenül alakulnak egymástól. A siker nem egyszerűen ellentéte a depressziónak, hiszen egyáltalán nem ritka, hogy jó megjelenésű, jómódú, társasággal rendelkező emberek magányosan kuksolnak otthon és egyre inkább belesüllyednek a szomorúságba. De a fordítottja is gyakori: a kényelmetlen, bosszantó, vagy egyenesen ijesztő történések sem váltanak ki mindenkiből depressziót.
Örökletes, azaz genetikai adottságok és a korai gyermekkorban megtapasztalt élmények tesznek valakit fogékonnyá vagy védik meg korunk jellegzetes pszichés betegségétől, a depressziótól.
Íme, a komoly depresszió néhány tipikus megnyilvánulási formája:
Legközelebb a depresszió kiváltó okairól olvashatnak
dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
