Ugye ismerős ez a mondat? Talán otthon hallották a szüleiktől évtizedekkel ezelőtt, így november táján, talán az Önök szájából hangzott el épp a napokban, mikor csemetéjük a karácsonyi kívánságokat sorolta. Akárhogy is, mélyen él sokunkban, hogy az év legnagyobb ajándékozási alkalmát össze lehet kötni pedagógiai célokkal. "Megkaphatod karácsonyra - ide jönnek a gyermeki kívánságok - ha javítasz történelemből, nem lesz több panasz a magatartásodra, minden nap gyakorolod a zongoraleckét stb."

Mit gondoljunk erről? Helyes vagy helytelen az ilyen árukapcsolás, ha feltételhez kötjük az ajándékot, ami eredetileg a feltétel nélküli szeretet kifejezését szolgálná?

Sok ága boga van az ajándékozás témakörének, különösen, ha a karácsonyiról beszélünk. Tetszik - nem tetszik - nekem például nagyon nem tetszik - de tény, hogy a karácsony a fogyasztás, a vásárlás, ajándékozás ünnepe lett. Ezt lehet ízlésünk, értékrendünk szerint mérsékelni vagy éppen felturbózni, de nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni - különösen, ha a gyerekeinkről van szó. Az ő egészséges személyiségfejlődésükhöz nagyon fontos, hogy sose érezzék magukat kirekesztve a többi gyerek közül, sose érezzék magukat, a családjukat különcnek, csodabogárnak például azért, mert náluk kizárólag saját készítésű ajándékokat adnak egymásnak a családtagok. Ez ugyan kedves ötlet, de sose felejtsük el, hogy az iskolás gyerek számára már létfontosságú, hogy megfeleljen a kortársak normáinak. A gyerekeket nem magunknak neveljük, hanem a társadalomnak, amiben el kell boldogulniuk majd nélkülünk is.

A gyerekek általában olyan ajándékokat akarnak, amilyeneket a többiek is akarnak. Ezeket a vágyakat többnyire a reklámokban, a médiában bemutatott tárgyak ébresztik fel bennük. Egyáltalán nem jó, hogy így van, de ez ellen totális háborút nem érdemes vívni. Elég, ha saját életvitelünkkel példát mutatunk arra, hogy az értelmes állampolgár nem hagyja magát beetetni, csak azt veszi meg, amire szüksége van, a bevásárlóközpontokat nem tekinti olyan helyeknek, ahova kikapcsolódásként, felüdülésként is jó eljárni. Mert tisztában van vele - a felelős szülő - hogy a shoppingolás mint időtöltés, akár kóros függőséget, anyagi ellehetetlenülést okozhat.

Karácsony közeledtén, de sokszor már október közepén az egészséges lelkületű iskolás gyerek inkább harsányan, mint halkan szokta közölni, hogy mit kér karácsonyra. Ezt a listát hallgassuk meg, de ne kommentáljuk, és főleg ne ígérjünk meg semmit. Egy dolog, hogy mit szeretne a gyerek, és egy másik, hogy mi mit választunk az ő listájáról. Ebben áll a mi szabadságunk. Fontos viszont, hogy a listáról válasszunk. Mondjuk, könyörög egy, a kedvenc együttesének képével díszített pólóért, de mi utáljuk azt az együttest, ezért póló helyett veszünk neki ötször annyiért egy digitális fényképezőgépet. Mondván, az hasznosabb és egyébként is örüljön, hogy ilyen drága ajándékot kapott! Ez nagyon rossz megoldás! Ha ajándék, akkor olyat adjunk, aminek biztosan örül, amire vágyik, függetlenül attól, hogy a tárgy menyire hasznos.

Ebből azonban nem következik az elhalmozás, az ajándékhegy. Az meg végképp nem következik, hogy feltételekhez - iskolai eredményekhez, jó magatartáshoz - kössük az ajándékozást. Nem csak azért, mert ez üzleti, adok-kapok jelleget visz az ajándékozásba, azért se, mert megerősíti, hogy a tanulás nem a gyerek ügye, hanem a mienk. Ha jól tanul - nekünk, akkor kap ajándékot - tőlünk.

Azért adunk ajándékot karácsonykor, mert az a szokás, hogy ezt tesszük szeretteinkkel. Pont. Akkor is, ha néha rossz jegyeket hoz az iskolából - a gyerek - akkor is, ha sokat zsörtölődik az egész családdal - az anyu -, akkor is, ha időnként kettőnél több sört iszik - az apu.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner