A függőségről, a másoknak való túlzott behódolásról sokszor csak évtizedek múltán, nem ritkán az élet végén derül ki, mekkora károkat okozott. Az ilyen problémákra jellemző, hogy az érintettek csak nagyon nehezen látják át a helyzetet - amiben vergődnek.
A függünk valakitől, ha bizonyos szükségletünket nem tudjuk, vagy úgy érezzük, hogy nem tudjuk önállóan kielégíteni. Egy csecsemőnél érthetően teljes a függőség. A tinédzser a szükségleteinek egyre nagyobb részét már a szülei nélkül elégíti ki, amikorra pedig felnövünk, szerencsés esetben a saját lábunkon állunk, bár érzelmi és intim kapcsolatainkban kötődünk másokhoz. Sokan azonban függő személyiségek maradnak felnőtt korukban is. Ők azok, akik fenntartás nélkül alkalmazkodnak, passzívak, könnyen befolyásolhatók, túlérzékenyek, mindenhez mások elismerésére és támogatására van szükségük.
A függőség általános emberi tulajdonság, bizonyos mértékig a legfüggetlenebb ember is függ a munkatársaitól, a munkaadójától, a házastársától, stb. Vannak azonban a függőségnek túlzó, sőt kóros formái. Ha például egy 18 éves nem képes átmenetileg sem elhagyni a családi házat, mert azonnal súlyos honvágya támad, ha egy 16 éves muszájból esetén sem tudja egyedül elkészíteni magának az ételt, ha egy egészséges felnőtt nem képes a teljesen önálló életvitelre, ha valaki úgy érzi, hogy a partnere nélkül képtelen létezni - mindezek függőségi problémák. A függőségnek különböző fokozatai vannak. Ezek közül a legenyhébb a konformitás. Például millió számra ugyanazokat a stílusjegyeket követjük az öltözködésünkben, ami az esetek többségében ártalmatlan játék, a jó közérzetünket szolgálja.
De ennek is lehetnek - vannak- szélsőséges formái: ha valaki messze a jövedelemszintje fölött költ öltözködésre, pánikba esik, amikor kiderül, hogy mégsem találta el az adott szezon legmenőbb stílusjegyeit.
Az engedelmesség is szolgálhatja a környezetünkhöz való minél simább alkalmazkodást, de bajba kerül, aki nem tud nemet mondani. A házaló ügynökök például a főleg nőkre jellemző engedelmességet használják ki. A végeredmény, hogy inkább megvesznek egy felesleges tárgyat, csak hogy ne kelljen visszautasítani az ajánlatot. Az ezzel kapcsolatos kutatások során kiderült, hogy az engedelmes, szolgálatkész emberek gyakran nagyon elégedetlenek magukkal, alacsony az önértékelésük és nehezen adnak hangot kívánságaiknak.
A függőség súlyosabb formája a behódolás, ami azt jelenti, hogy tekintély-személyeknek hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül alávetni magunkat. Ezzel kapcsolatban végezték el Amerikában a nevezetes Milgram- kísérletet. A kísérleti személyek egyik része különböző feladatokat kapott, a másik része pedig a vezető pszichológus utasítására, elektromos áramütéssel büntette azokat, akik rossz válaszokat adtak. A valóságban semmilyen áramütés nem érte a szomszédos helyiségekben tartózkodó személyeket, de a hitelesség kedvéért, a kísérletvezető utasítására egyre hangosabban tiltakoztak a fájdalmas büntetés ellen. Az elkövetett hibák számától függően öt különböző erősségű áramütéssel büntették őket, a legerősebb fokozatban 440 voltos ütést kellett mérni a notórius hibázókra.
A kísérlet arra irányult, vajon engedelmeskednek-e a résztvevők a fájdalmas büntetésre való felszólításnak. Az eredmény lehangoló volt: 65 százalékuk nem habozott akár 450 voltos áramütést mérni a hibázókra, és az sem befolyásolta őket, hogy hallották az illetők tiltakozását. Volt, aki habozott és abba akarta hagyni, de amikor a pszichológus felszólította, hogy folytassa, legyűrte fenntartásait.
Milgram arra volt leginkább kíváncsi, hogy miért hódolnak be ilyen könnyen az emberek. Kikérdezte őket, és a következők derültek ki:
Ez a nagyon sokat idézett kísérlet azért is megdöbbentő, mert a résztvevőknek semmi különös okuk nem volt arra, hogy a pszichológusok kedvében járjanak, a. részvételért nagyon kevés pénzt kaptak, ráadásul tudták, hogy a kísérletnek nem lesz folytatása. Mégis egészen alávetették magukat a tekintélyszemélyeknek.
A tapasztalatok szerint a hétköznapi életben leginkább az orvosoknak, főnököknek, gazdag embereknek, mediaszemélyiségeknek, és mindenekelőtt a politikusoknak hódolunk be.
Két hét múlva a családi függőségekről olvashatnak
dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
