Sok összetevője van a tavasszal nagy vihart kavart iskolai tanárveréseknek - meg sem próbálom ezt mind sorra venni. Nézzük csak a legfontosabbakat, ahogy én látom:

1. Rossz a közhangulat. 2008 tavaszán Magyarország egyetlen sajgó tyúkszem - milliószámra élnek köztünk frusztrált, sértett, csalódott, remény vesztett, dühös emberek. Ilyen lelkiállapotban mindig kapóra jön a megfelelő "ellenség", akire ráönthetjük sérelmeinket. Az érthetőnél sokkal jobban utáljuk a nekünk nem szimpatikus politikai oldalt, a buszon az ellenőrt, a telefontársaságokat, a bankokat, a külföldi boltosokat. Ez persze ragályos, a gyerekeink is elkapták. Mind több diák - gyakran a szülővel együtt - alapból utálja a tanárait - és vica versa.

2. A hazai közízlés az egyre keményebb balhékra izgul. Megállíthatatlanul nyomulnak a bulvármédiák, szinte csak a botrány, szörnyűség, vér, erőszak, horror, perverzió, gyalázat tud komolyabb érdeklődést kiváltani. A tanárverésről készült képeket, videókat szörnyülködve, de alig leplezett kéjes izgalommal habzsolta a bulvárlapok és tévéműsorok közönsége.

3. Kettészakadt a magyar közoktatás. Az elmúlt húsz évben egyre gyorsuló ütemben szakad szét a közoktatás jó és lepukkant intézményekre. A magára kicsit is adó szülő - egyébként érthető módon - ha csak teheti, oda viszi a gyerekét óvodába, iskolába, ahol jobbak a tárgyi személyi feltételek, és főleg ahova a "jobb" szülők viszik a gyereküket. Ez a folyamat önmagát erősíti, a hátrányos helyzetű, tanulatlan szülők gyermekeit oktató intézményekből menekülnek az ambiciózus, képzettebb pedagógusok, ettől tovább hanyatlik az intézmény, míg eljut odáig, hogy a jó érzésű szülő akár lakóhelyet is vált a minőségi oktatás érdekében. A közepes színvonalú általános iskolák felső tagozatát a hat és nyolcosztályos gimnáziumok zsigerelik ki azzal, hogy elszippantják a jó tanulókat. A magyar közoktatásban előállt az Európában példátlan helyzet, hogy az iskolázás évei alatt nem csökkennek, inkább nőnek a gyerekek között a kulturális különbségek. A jó körülmények között élő gyerekek sokat profitálnak az iskolában, a szegények, hátrányos helyzetűek, szinte semmit. Aki otthon többnyire csak durvaságot, agressziót látott, az iskolába kerülve sem sajátít el jobb mintákat - pedig a közpénzből fenntartott közoktatás egyik fontos feladata épp a társadalmi különbségek mérséklése.

4. Unalmas órák. Nem minden tanár óráján van balhé. Aki tud érdekesen tanítani, képes felkelteni és fenntartani a gyerekek figyelmét, azt valószínűleg nem fogják megtámadni. A mainál izgalmasabb órákhoz azonban a pedagógusok szakmai kvalitásain kívül arra is szükség lenne, hogy a szemléletében kétszáz éve alig változott oktatási módszereket és az egyre töményebb és elvontabb tananyagot újragondoljuk.

5. A mai magyar iskola nem vállal felelősséget a munkája színvonaláért. Minden negyedik gyerek funkcionális analfabétaként, a közoktatás selejtjeként fejezi be iskolai tanulmányait. Hogyan lehetséges ez? Miért nem pótolja az iskola ezeknek az egyébként ép gyerekeknek a tudásbeli hiányait? Többnyire azok a tanulók a legfőbb bajkeverők, akik alig tudnak írni olvasni, halálra unják magukat az iskolában, hiszen már évekkel ezelőtt elvesztették a tanulmányok fonalát.

6. Elhanyagolt, rosszul nevelt gyerekek. Egyre kevésbé tiszteljük egymást, a törvényeket, az íratlan szabályokat, a szolidaritást, a társadalom intézményeit, aminek pontos lenyomata persze megjelenik gyermekeink magatartásában is.

7. A legnagyobb hazai kisebbség, a romák tényleges helyzetéről és jövőjéről még beszélni sem tudunk őszintén, tárgyilagosan, konstruktívan. Mind durvább indulatok, sőt már tettlegesség feszül egymásnak ebben a kérdésben. És a romák gyerekei "természetesen" a rossz iskolákban gyülekeznek, mert ezeknek a szülőknek sem képességük, sem lehetőségük nincs arra, hogy kiharcolják nekik a tisztességes oktatást.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner