Gyakorlati útmutató a boldogsághoz

Fontos, hogy mire figyelsz

Minden pillanatban mérhetetlen mennyiségű információ, összefüggés, tárgy, és gondolat közepette létezünk, amelyeknek csak töredékéről van egyáltalán tudomásunk. Még az is, amit saját életünknek hívunk, nagyon sok jelenségből, eseményből, okból, következményből áll, és biztos, hogy egy adott időpontban ezek nagy részét is figyelmen kívül hagyjuk.

Vagyis folyton válogatunk, csak az a kérdés, hogy mi az, amire valóban odafigyelünk, és mi az, amit nem létezőnek tekintünk. Az optimista elsősorban azokra a gondolatokra, eseményekre figyel, amelyek megerősítik a személyiséget, élvezetes élményekkel szolgálnak, és alkotó tevékenységet váltanak ki. Tehát az optimista is ugyanazt a világot látja, mint a pesszimista, de különböző dolgokat vesz észre, vagy ugyanazokat a dolgokat másként látja.

Az egyik élvezi a hegymászás után az eléje táruló látványt, a másik csak az átizzadt ruha okozta kényelmetlenségre figyel. Az egyik örül az aszálynak véget vető esőnek, a másik dühöng, mert vizes lábnyomokat talál a lakásában. Természetesen az optimista is a valóság talaján marad. Nem huny szemet a veszélyhelyzetekre figyelmeztető jelek előtt, nem tagadja le a kellemetlen eseményeket, gondolatokat, vagy érzéseket. Az élet negatív oldalai számára is megmutatkoznak, de képes arra, hogy ezek tudomásul vétele után is megőrizze lelki szabadságát. Ha a moziban megfájdul a dereka a kényelmetlen széktől, ennek a negatív érzésnek a tudomásul vétele után is képes arra, hogy élvezze a filmet – ha az egyébként rászolgál erre. Az optimista képes úgy viselkedni egy felzaklató, zavaró helyzetben, hogy egyrészt teljesen elfogadja annak realitását, ugyanakkor arra törekszik, hogy az őt további tanuláshoz, személyes fejlődéshez segítse. Ha például komoly családi konfliktus keletkezik a gyermeke elfogadhatatlan magatartása miatt, szülőként nem elsősorban valami súlyos büntetésen töri a fejét, hanem lehetőséget lát a helyzetben saját kommunikációs készségeinek fejlesztésére. (Ez nem biztos hogy önmagában megoldja a nevelési helyzetet, de e nélkül kizárt e cél elérése.) Vagyis ami a pesszimistának probléma, azt az optimista kihívásnak látja.

Amikor a dolgok jól mennek, az optimista ebből általában azt a következtetést vonja le, hogy ezután is jól folytatódnak a történések, sőt, hasonlót vár el az élet más területén is. Amikor valami rosszul sikerül, az optimista a tanulságot keresi a kudarcban, és a jövőre nézve a javítás, a jobb probléma megoldás a célja. A pesszimista ugyanezeket a helyzeteket éppen az ellentétes megközelítéssel szemléli.. A pesszimista mindig arra figyel, ami őt frusztrálhatja, megsértheti, árthat neki, amitől szoronghat. S ha tényleg rosszra fordulnak a dolgok, ebben egyrészt saját előérzete bizonyítékát látja, és még rosszabb fejleményekre készül. A gazdasági válságról, tömeges elbocsájtásokról szóló híreket olvasva a pesszimista már látja is saját magát elszegényedve, segélyért sorban állva. Az optimista is számol azzal, hogy elveszítheti a munkáját, de arra összpontosít, amivel ezt esetleg megakadályozhatja, például úgy hogy nélkülözhetetlenné teszi magát a munkahelyén. Persze az optimista is készít vészforgatókönyvet, de másfélét, mint a pesszimista.: Felméri a család erőforrásait, megtakarítási lehetőségeit, a lakóhely, vagy szakmaváltás feltételeit, stb.

Ne panaszkodj örökké!

A pozitív beállítottságú emberek jobb társaságnak bizonyulnak, mint a pesszimisták, hiszen ők több jót látnak az életben, mint rosszat, többször dicsérnek, mint ahányszor elmarasztalnak. Persze, az optimista is látja a rossz dolgokat, de az ilyen élményeket általában megtartja saját magának, vagy csak akkor beszél róla, ha ezzel másoknak segít, vagy a megoldást keresi. Ne ragadjunk le a negatívumoknál, azaz ne kürtöljük ezzel tele a világot ! Minél többet panaszkodunk, annál több zavaró, felháborító dolgot fogunk felfedezni a világban. A panaszkodó ember egyszerűen unalmas mások számára, saját magának pedig azzal árt, hogy a gondolkodásában nem marad hely a kreatív, örömteli, építő, sikerhez vezető gondolatok számára.

A pesszimista beállítottságú ember panaszainak hátterében többnyire ilyen gondolatok állnak: az élet igazságtalan, nem szolgáltam rá erre, miért pont én? Valóban nehéz elfogadni, hogy a világ tele van igazságtalansággal, és ezek bennünket is érinthetnek. Ez tény, amit el kell fogadni, mint az időjárás kiszámíthatatlanságát. Az univerzum nem úgy van felépítve, hogy egyfolytában a mi hasznunkra legyen. S a többi ember sem azért van itt, hogy minket boldoggá tegyen. Az optimista sem tételez fel igazságosságot az életben, - bár ha ilyesmivel találkozik, annak nagyon örül. Ehelyett tudatosan keresi azokat az embereket, körülményeket és eseményeket, amelyek segítségére lehetnek az életben. S ha mégis ellentétes erőkbe ütközik, igyekszik megőrizni nyugalmát, és jó humorral keresi a kiutat, próbálja kikerülni az akadályt, ami az útjába került.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner