Agysejtjeink nem túl lelkesek, amikor megjegyzendő szavak, listák, pláne ha számok tömegével árasztjuk el őket. A megoldás: a gondolattérkép. A módszer megalkotója, Tony Buzan sokat tanulmányozta nagy emberek feljegyzéseit, és azt találta, hogy a zseniális koponyák nem szabályos listákat készítettek ötleteikről, gondolataikról, hanem képszerű, grafikus ábrákon, gyakran kriksz-krakszokon helyezték el korszakalkotó felismeréseiket. Albert Einstein, Christopher Columbus, Ludwig van Beethoven, Isaac Newton, Leonardo da Vinci, Thomas Edison és a többiek mázsaszámra készített feljegyzései leginkább kusza térképekre, asszociációk lenyomatára emlékeztetnek. Ugyanakkor sejtetni engedik, hogyan pattant ki egyik gondolat a másikból, hol bizonytalanodott el az alkotó, hogyan keresett új megoldásokat, és milyen képek kavarogtak az agyában. Képek, sejtések, és nem precíz mondatba tördelt szavak. /A gondolattérkép módszer mindenféle tanulás nagyszerű segítője, amelyről hamarosan részletes cikket olvashatnak a tanulasmodszertan.hu-n./

Mindez azzal magyarázható, hogy a lineáris jegyzetelés behatárolja, lezárja a gondolkodás és az értelmezés szabadságát, a grafikus, képszerű ábrázolás ezzel szemben a kreativitást, az intelligenciát sugallja, a dolgok sokszoros összekapcsoltságát hangsúlyozza. Az agyunk struktúrákban gondolkozik, ugyanakkor kaotikus-asszociatív módon dolgozik, és ez az egész folyamat nagyrészt képekben zajlik és csak kisebb részben szavakba csomagolva. A nagy gondolkodók és művészek úgy használták az agyukat, ahogy az természetéből eredően működik: szimbólumokban, rajzokban, képekben jelenítették meg gondolataikat.

Idézzük fel Berta történetét, amivel az agy különböző állapotait, és az ezeknek megfelelő hullámhosszokat szemléltettük. Egy egyszerű gondolattérképpel, MindMap-pel így tudjuk ábrázolni az összefüggéseket. A fenti gondolattérképen is látszik, hogy a legeredményesebben alfa állapotban tudunk tanulni, de egyáltalán nem könnyű ezt tartósan elérni, és megőrizni. Az eredményes tanulás talán legfőbb ellensége a stressz, aminek egyik hatása, hogy azonnal kiránt minket alfából. Ha megégettük a kezünket a forró edénnyel, ezt biztos jól bevéstük az agyunkba, de a fájdalom okozta stressz lehetetlenné teszi jó darabig, hogy mást is megtanuljunk, például a történelemleckét.
Ennek elég egyszerű magyarázata van: agyunk az életet állandó túlélési harcnak tekinti. Nem csak valódi verseny, vizsga vagy stressz helyzetekben, hanem szinte folyamatosan küldi azokat az elektromos impulzusokat és anyagokat a túlélésért felelős limbikus rendszerbe, amelyek ugrásra kész állapotban tartanak bennünket.
Ezzel magyarázható, hogy a legtöbben csak a stressz megszüntetése után vagyunk képesek hatékony olvasásra és eredményes tanulásra, az információk tartós megjegyzésére. Sokaknak ismerős az állapot, hogy ott ülünk a könyv fölött félórája, de még mindig csak a közelgő vizsga rémképei pörögnek az agyunkban. Ezért kell tudatosan leereszteni, lazítani bármiféle tanulás megkezdése előtt.

Egy jó módszer ehhez: ülj le egy székre, csukd be a szemed, figyeld a lélegzetvételed, és érezd át, hogy minden kilégzésnél kienged egy kis feszültség az izmaidból. Képzeld el, hogy minden lélegzetvételnél végigsimítasz a kezeddel egy selyemkendőt. Lehet, hogy kezdetben a simítást még nem érzed, de csak légy kitartó, képzeld el a kendő tapintását, libbenését. Ez a puha érintés felidézi benned az izmaid kiengedését, ellazulását, feszültségmentessé válását.
Minden belégzésnél fordítsd szemgolyóidat lehunyt szemhéjaid mögött felfelé, kilégzésnél pedig lefelé. Ez a két gyakorlat együttesen alkalmazva 2-3 perc alatt nyugodt, ellazult alfa állapotba visz. Most nyisd ki a szemed és az ellazult állapotot megőrizve, fogj hozzá a tanuláshoz.

Az ellazulás, az olvasottakhoz kapcsolódó élénk belső képek, a történetszerűen megjelenített szöveg a hatékony tanulás fontos eszközei. Természetesen az új módszereket kitartóan gyakorolni kell, hiszen a legtöbben megszoktuk, hogy komoly belső küzdelmek árán vesszük rá magunkat a tanulásra, és ellazulás helyett inkább növekvő feszültséget élünk át a folyamat során.

Amikor sikerül átalakítani ezeket a szokásokat, meglepve tapasztaljuk, hogy gyorsabban megy az olvasás, a megértés, a megjegyzés, mintha megjavult volna az emlékezetünk, és az egész még örömet is okoz. Ez természetes, hiszen elbontottuk azokat az akadályokat, amelyek a természetes a tanulás útjában álltak.