A diszlexiáról való tudásunk az elmúlt évtizedben a mágneses képalkotó eljárásoknak köszönhetően megsokszorozódott. Sajnos, még mindig messze vagyunk attól, hogy pontosan tudjuk, mi váltja ki a betűk, számok és más szimbólumok érzékelésének dekódolási zavarait, de most már legalább "látjuk", mi történik a diszlexiások agyában, miközben olvasnak, írnak, vagy számolnak.

Az edinburgi egyetem kutatói azt találták, hogy a kisagy, ami az agyunk legősibb része, jelentősen befolyásolja írás-olvasási képességünk kialakulását. Az agyat működés közben láttató fMRI készülékekkel vizsgálták diszlexiás és nem diszlexiás személyek agyműködését. Azt találták, hogy a diszlexiások egyik részének megnagyobbodott, másik részének az átlagnál kisebb volt a kisagya. Azoknak volt nagyobb problémája az anyanyelvvel, akiknek az átlagnál nagyobb volt a kisagyuk. A kutatók szerint ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a diszlexiának elkülönülő típusai vannak, amelynek talán a korrekcióját is eltérő módszerekkel kellene végezni. A kisagy egyébként a mozgás és a koordináció irányító központja. A kutatók azt feltételezik, hogy a kisagy méretbeli eltérései befolyásolják azt, hogy miként tanuljuk meg a nyelv szabályait, például az azonos alakú, de különbözőképpen kiejtett szavakat.
 

A hongkongi egyetemen ugyancsak fMRI-vel vizsgálták angolul, illetve kínaiul beszélő diszlexiások agyműködését. A két nyelv között abban van a nagy különbség, hogy az előbbi betűkből építi fel a szavakat, az utóbbi pedig bonyolult rajzolatú, egyedi jelekből áll, amelyek ráadásul egész szavakat jelölnek, és kiejtésüket gépies ismétléssel, egyenként kell megjegyezni. A kínaiaknak a nyelvtanulás során az angolokhoz, vagy magyarokhoz képest, több agyterületet kell használni. Ugyanakkor a diszlexiások száma, a népességben való gyakorisága tekintetében Kína nem tér el a világ többi régiójától. Ebből a tudományos felismerésből arra következtetnek, hogy sokkal bonyolultabb az olvasás folyamata és eközben az agy működése, mint azt eddig feltételezték.

Angol tudósok diszlexia tesztnek vetettek alá ötszáz vállalkozót és ugyanennyi alkalmazottként dolgozó menedzsert. Arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a vállalkozók között ötször több volt a diszlexiás, mint az angol átlagnépességben. Az alkalmazottként dolgozó menedzserek között nem volt gyakoribb ez az olvasási rendellenesség az átlagosnál. A kutatás második lépcsőjében kiderült, hogy a diszlexiás vállalkozók 70 %-a kimondottan sikertelen volt az iskolában. Az is kiderült, hogy a diszlexiás vállalkozók a kreativitás teszteken sokkal jobban teljesítettek, mint a nem diszlexiások. Az olvasási nehézséggel küzdők többnyire a feldolgozóiparban, és a tervezési területeken indítottak vállalkozást, de mesze elkerülték a számviteli, könyvviteli szférát.

A kutatást eredetileg annak kiderítésére indították, hogy miként lehetne az iskolákban jobban felkészíteni a diákokat a vállalkozói létre. A diszlexiások magas aránya azonban arra utal, hogy a vállalkozók közül nagyon sokan a hagyományos közoktatásból nem sokat profitálnak. Valószínűleg a megszokottól eltérő a probléma megoldásuk is, ha csak lehet, kerülik az adminisztrációt, az egész vállalkozást „fejben tartják”. Jó példa erre Sir Richard Bronson, a Virgin birodalom milliárdos tulajdonosa, aki saját bevallása szerint rémálomként élte meg iskolai éveit súlyos diszlexiája miatt.