Csalódás, düh, szorongás, elkeseredés - ezek a leggyakoribb érzések, amelyekkel gyermekünk bizonyítványát fogadjuk, ha abban az elvárhatónál, a reméltnél, vagy a korábbinál lényegesen rosszabb jegyek sorakoznak. Érzelmeinknek nehéz parancsolni, de a sokk elmúltával célszerű józanul végiggondolni, hogy mi történt, és mivel segíthetünk a legtöbbet neki a következő tanévben.

Ha korábban lényegesen jobban tanult, semmiképpen se intézzük el a dolgot azzal, hogy "most is tudnál, ha akarnál!". Tipikus hanyatlási év az 5. és a 9. mert egészen más követelmények és másfajta tananyag jelenik meg.

Fontos, tisztázni, megérteni miért ment most neki rosszabbul, mint korábban. Szánjunk rá időt és próbáljunk igazán figyelni a gyerekre. Ha mer őszinte lenni velünk, mert nem kell azonnali ledorongolástól tartania, el fogja mondani, hogy pl. többszöri elolvasás után sem érti a tananyagot, sokkal kisebb az alaptudása, mint a többieknek, nem tud jegyzetelni, nem tudja rávenni magát a délutáni tanulásra, szerelmes, csalódott a barátaiban stb.

Egy ilyen beszélgetéstől természetesen még nem fog jobban olvasni, nem izmosodik meg az alaptudása, nem lesz szorgalmasabb stb. mégis sokat jelent a jövő év megalapozása szempontjából. A legtöbb gyereket ugyanis minden látszat ellenére nagyon bántja a rossz bizonyítvány, törekszik a jobbra, de persze mint mindnyájan, ő is keresi a könnyebb megoldást. Ha a szülő csak prédikál, ítélkezik, nem hallgatja meg, a gyerek rátalálhat egy kényelmes kibúvóra: ő lesz a fekete bárány, akit nem értenek meg a szülei.

Az iskola, a tanulás a gyerek ügye, az ő felelőssége, akár kiselsős, akár érettségizik. Szülőként ezt sokszor mondjuk a gyereknek, de mi nem mindig vesszük komolyan saját szavainkat. Ezért, ha baj van a tanulásával, megpróbálunk beleavatkozni a folyamatba: kikérdezzük, vele tanulunk. Ez néha elkerülhetetlen, de tartósan semmiképpen sem szül jó vért. Megromlik a gyerek-szülő kapcsolat, vagy éppen túlságosan összenőnek.

Akármilyen volt a bizonyítvány, a nyár, de legalább annak nagyobbik része legyen teljesen tanulásmentes! A munkára - a szeptemberben újra kezdődő iskolára - azzal tud a legjobban felkészülni a gyerek, ha minimum egy-másfél hónapra teljesen átadja magát az életkorának megfelelő szórakozásoknak, játékoknak, sportnak, kalandnak.

Persze a jó nyarat komoly munkával meg kell szervezni, hiszen a szülők szabadsága korlátozott, és különösen a nagyvárosi gyerekeknek nem a természetre nyílik a lakásajtó.

A tévézés, videózás, számítógépezés sok családban állandó konfliktusok forrása: a szülők korlátoznák ezek használatát, a gyerekek meg elégedetlenek a megszabott időkeretekkel. Nyáron nyilván többet lehet és kell ebből is engedni. De nem jó, sőt baj, ha a képernyő előtt tölti a gyerek a szünidejét! Csak igazán tartalmas nyári programokkal ellensúlyozhatjuk ezeknek az elektronikus kábítószereknek az óriási vonzóerejét.

A sok mozgás, játék, kaland, más életformák, új környezet megismerése a változatosság révén regenerálja a gyereket, ellensúlyozza a mai iskola már-már megbetegítő monotóniáját.

Sok szülő attól tart, hogy ha nyáron nem gyakorol a gyerek - matekot, olvasást, helyesírást, nyelvet stb. - akkor őszre mindent elfelejt. Ennek az okoskodásnak annyi a valóságalapja, hogy szeptemberben valóban fel kell hozni a gyerekeket, de erre való az év eleji ismétlés. Ha azonban egész nyáron azzal stresszeljük, hogy gyakoroljon, mert ősszel milyen nehéz lesz újrakezdeni, csak azt érjük el, egész évben egyformán fogja utálni a tanulást.

A gyerekek tanulási problémáit nagyobbrészt az okozza, hogy nem érdekli őket, amit tanulnak, és/vagy nem tudják a tanuláson tartani a figyelmüket. A mechanikus gyakorlás, különösen nyáron egyiken sem segít! Ha viszont lélekben megerősödve, a szabadság élményeivel átitatva, jó pszichés állapotban, kezdi ősszel újra a tanulást, sokkal nagyobb esély van arra, hogy felkelti érdeklődését a mégoly száraz tananyag, és kitartóbban tud figyelni.

Ha valóban súlyos tanulási lemaradása van a gyereknek, vagy pótvizsgázni kell, akkor is kapjon egy hónap teljes szabadságot. Ne ijesztgessük egész nyáron a pótvizsgával, és bár nyilván frusztráltak és csalódottak vagyunk a rossz bizonyítvány miatt, a nyaralás alatt ne ez legyen a fő téma. A bukott diáknak is jár a pihenés!

A pótvizsgára való felkészülést természetesen komolyan kell venni, meg kell tervezni és biztosítani kell, hogy a szükséges időt valóban tanulással töltse a gyerek. Hogyan tudjuk ezt elérni? Ha megtehetjük, fogadjunk mellé korrepetítort, aki segít, vagy legalábbis ellenőrzi a haladását. A szülő, ha egy mód van rá, ne legyen a gyereke korrepetítora. Ez a tapasztalatok szerint nem hatékony, általában csúnya vitákba torkollik még pedagógus családokban is, és gyakran megrontja a szülő-gyerek kapcsolatot.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner