Az egyenesség, a szavainkért és tetteinkért való felelősségvállalás a lelki egészség, és a jó minőségű élet egyik pillére. Azok kedvéért, akik ezt régimódi erkölcsi prédikációnak érzik, fogalmazzunk korszerűbben: ha jól akarod érezni magad a bőrödben, legalább magadnak sose, vagy a lehető legritkábban hazudj!
Igen nagy bajok forrása, ha rendszeresen elfutunk az igazsággal való szembenézés elől, ezzel magunkat meg másokat is becsapjuk, megtévesztjük, és zavarossá, átláthatatlanná tesszük magunk körül a dolgokat.
Csakhogy az ilyesmi többnyire észrevétlenül kezdődik, ha tudnánk, mi lesz belőle, talán tennénk ellene. De valamiért rendre belecsúszunk ezekbe a helyzetekbe. Nézzük meg, miért?
Nagyon erős szükséglet mindnyájunkban, hogy mindenféle értelemben "jól nézzünk ki", olyan látszatot keltsünk, hogy velünk minden rendben van. Adott esetben ez még az igazságnál is fontosabb számunkra, az ilyen kép fenntartása érdekében hajlamosak vagyunk az önáltatásra, mindenféle kifogások, minket felmentő elméletek keresésére, gyártására.
Mi a magyarázata az ilyen magatartásnak?
Amikor elfutunk a ránk nézve nem túl hízelgő igazság elől, a kifogás, az önfelmentés általában ilyen sémákat követ:
Például valami kellemetlent, kínosat úgymond a másik fél kímélése érdekében megpróbálunk "finom" formában közölni. Nem megyünk el egy megbeszélt találkozóra, mert időközben meggondoltuk magunkat, valójában le akarjuk építeni a kapcsolatot, vagy egyszerűen időpocsékolásnak érezzük. De azt azért el szeretnénk kerülni, hogy az illető a szemébe mondott nyers igazságtól megsértődjön, sőt a nyers igazsággal elő se merünk állni. Abban bízunk, hogy valahogy majd magától rájön, az egész probléma felszívódik. Ezért azt hazudjuk/füllentjük: elfelejtettem a találkozót, valami közbejött, megbetegedtem stb.
Egyszer egyszer talán megment bennünket a kényelmetlenségektől az ilyen trükk, de ha rendszeresen élünk vele, biztos, hogy mind az emberi kapcsolatainkat, mind a személyes lelki komfortunkat megmérgezi. Hogy miként? Borítékolni lehet, hogy:
Azok az emberek, akik túlságosan bizonytalanok saját magukban, a kifogásokat olyan mesterien építik föl, hogy ezzel sikerül elleplezniük másféle hiányosságokat. Ilyen helyzetet teremt például az, aki vizsgák előtti éjszaka rendszeresen bulizik. Ezzel valójában kifogást keres a várhatóan rossz vizsgaeredményre. Ilyenkor a másnaposság azt fedi el, hogy lustaságból, önbizalomhiányból stb., a szükségesnél sokkal kevesebbet készült, és amúgy is megbukott volna.
Ezeknek a machinációknak az a veszélye, hogy túl gyakran alkalmazzuk, előbb-utóbb már magunk sem tudjuk, hogy meddig tartanak a magyarázatok, a kifogások és hol kezdődnek a saját gyengeségeink.
dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.