Nemrég egy könyves hetilap interjút készített velem abból az apropóból, hogy a Jogerő legyen veled (továbbiakban: Jogerő) elnyerte a 2007-es év ismeretterjesztő gyermekkönyve díjat. Tapasztalatai szerint a fiatal korosztály mennyire van tisztában a jogaival? - szegezte nekem a kérdést az újságírónő. Zavarba jöttem egy pillanatra. Eszembe jutott, amikor egy szakmai összejövetelen pedagógusok panaszolták nekem, hogy ma a diákok nagyon is jogtudatosak, hiszen "azt gondolják, nekik mindenhez joguk van". Majd felidéztem, amikor a Sziget Civil Falujában diákokkal beszélgettünk ugyanerről, csak úgy dőltek a sztorik tanárokról, "akik semmibe veszik a diákok jogait".

Oktatási jogból legyél kitűnő!

Ezt a címet viseli a Jogerő oktatási jogokról szóló fejezete. Nem könnyű feladat - és a felszólítás nem is csak a gyerekekre vonatkozik. Mindenki hallott - ne adj'Isten, átélt - már történeteket, melyben a főszerepeket basáskodó tanárok, pedagógust fenyegető szülők vagy "nekem-mindent-szabad" mentalitású diákok játszották. Az oktatási jogban a tanulóknak, a tanároknak és a szülőknek egyaránt vannak jogai és kötelezettségei - hangsúlyozza a fejezet szerzője, Szüdi János, az OKM közoktatási szakállamtitkára, majd számos példával szemlélteti is ezt. Mindegyikük felelősségteljes munkája kell ahhoz, hogy az oktatás működni tudjon, és teljesítse feladatát. A kölcsönös együttműködés kötelezettsége világlik ki a közoktatási törvényből, ezt rögzíti minden évben beszámolójában az Oktatási Jogok Biztosa - az egyensúly a gyakorlatban mégis sokszor eltolódik. Hogy tisztában lássunk, ismerkedjünk meg közelebbről egy jogi fogalommal: ez a tanulói jogviszony.

Tanulói jogviszony = egyenjogúság?

A tanulói jogviszony létesítésével mindenki vállal valamit. Az iskola arra vállal kötelezettséget, hogy a lehető legalaposabban felkészíti a diákot az ismeretek megszerzésére. A diák - mint a másik szerződő fél - kötelezi magát, hogy tudása legjavát nyújtva közreműködik a tanítási órák munkájában. A szülő pedig azt ígéri, a gyermeket mindenben segíteni fogja, hogy iskolai munkája során képességeit ki tudja bontakoztatni. A tanulói jogviszony egyik fontos tulajdonsága, hogy a szerződő felek egyenjogúak. Az egyenjogúság abban áll, hogy sem a tanuló, sem a szülő nincs alárendelve az iskolának, és ugyanígy, ők sem adhatnak utasítást, hogyan teljesítse az iskola tanító-nevelő munkáját. Az egyenjogúság tehát nem egyfajta "bratyizási jog", épp ellenkezőleg: kölcsönös tiszteletet feltételez, és azt, hogy mindhárom fél ismeri a saját feladat- és mozgáskörét. Ez pedig nem kevés kívánalom - nem csoda, hogy a mindennapokban a tanulói jogviszonyon alapuló mellérendeltség igen törékeny jelenség, akár egy átlagos tanítási nap folyamán is sok esetben sérülhet.

Sok-sok Gabi nénit!

A Jogerő vonatkozó fejezetében egy kis történettel szemléltetjük, hogyan van jelen "láthatatlanul" az oktatási jog az iskolai élet szereplőinek mindennapjaiban. A 7. b osztály három tanácstalan (ám lelkes és elszánt) diákja kezd nyomozni a dolgozatjavítás határideje, a "pikkelés", az iskolában megengedett viselet , a megengedett hiányzások száma ügyében és több más, valódi problémát okozó kérdésben. Végül Gabi nénit, a diákönkormányzatot patronáló tanárt keresik meg. Szerencsére Gabi néni "jó fej", és már másnap válaszol részletesen és érthetően a gyerekek e-mailjére... Sok helyen vannak "Gabi nénik" és jól működő, diákönkormányzatok, iskolaszékek. Hihetetlenül fontos feladatuk van: megteremteni az együttműködés fórumát, biztosítani az információáramlást. A legtöbb oktatási jogi probléma ugyanis két okra vezethető vissza: az információhiányra és a párbeszéd-képtelenségre. Párbeszédet viszont akkor lehet hatékonyan folytatni, ha mindhárom főszereplő tisztában van azzal, milyen jogokat ad a kezébe és milyen kötelességekkel terheli a tanulói jogviszony.

Mennyire van tehát tisztában a fiatal korosztály a jogaival?

Pontos választ nem tudok adni az újságírónő kérdésére, de remélem: nagyon. Mint ahogy azt is remélem, hogy a tizenévesek jogaikhoz hasonlóan a kötelezettségekkel is ugyanilyen jó ismeretséget ápolnak. A Jogerővel nem titkolt szándékunk volt, hogy a konkrét kérdések, mindennapi szituációk kapcsán azt is megmutassuk a gyerekeknek, a pedagógusoknak és a szülőknek, hogy a jogrendszer a jogok és kötelességek egyensúlyára épül. Olyan sokszereplős játék ez, amelyben mindegyik félnek: gyereknek, felnőttnek, szomszédnak, rendőrnek, sőt, az államnak is ismernie kell a saját mozgásterét és tiszteletben tartani a másikét. Ebben a szemléletben születtek a könyv fejezetei, melyek közül legközelebb azt a kérdést járjuk körbe röviden: mire költheti egy tizenéves a zsebpénzét?

Schenk Borbála

A Jogerő megrendelhető a kiadó honlapján.