A rendszeres meditáció azáltal teremt békét a lelkünkben, hogy újra meg újra megtapasztaljuk gondolataink keletkezését, majd elmúlását, érzelmeink hullámzását, miközben ezt az egész színjátékot a légzésfigyelés biztonságos "páholyából" nézzük.

A meditálással kapcsolatban sok a félreértés: kezdjük ezekkel. A köznyelvben a meditálás azt jelenti, hogy a szokottnál mélyebben elgondolkozunk valamin, mérlegeljük jó és rossz oldalait, vagyis egy intenzív gondolkodási folyamat megy végbe. Most nem ebben az értelemben használjuk a meditációt, hanem éppen ellenkezőleg, a gondolatok lecsillapítása, és ezáltal érzelmeink csendesítése a cél.

A másik közkeletű vélekedés, hogy a meditálás feltétlenül valamilyen vallásos, vagy spirituális, misztikus tevékenység, aki meditál, az előbb utóbb megváltozott tudatállapotba kerül, sőt rendkívüli dolgokra is képes lesz, például időutazásra, elhagyja a lelke a testét stb.

Gondolataink befolyásolása szinte valamennyi vallás céljai között szerepel, az imák, mantrák ismételgetése, meghatározott vallásos jelenetek elképzelése, mind lehet egy vallásos gyakorlat része. De a meditáció ilyenkor is csak egy eszköz, amit fel lehet használni, például érzelmi állapotunk karbantartására is. Ahogy a téglából lehet templomot és lakóházat is építeni.

A meditálás különbözik a sorozatunk előző részében leírt relaxálástól, annak mintegy a folytatása. Amikor a testünkben felgyülemlett feszültség kiengedett, alapvetően megnyugodtunk, relaxáltak vagyunk, képesek leszünk sokkal finomabb eljárások alkalmazására is, bánni tudunk a gondolatainkkal, érzelmi állapotainkkal.

A gondolatok megszakítás nélkül termelődnek az agyunkban, egymásba folynak, összegabalyodnak, néha meglódulnak, máskor lelassulnak, de mindig van valami, amit éppen gondolunk. A fájdalmas, kínos, kényes, nyomasztó gondolatok visszahatnak a testünkre is, ilyenkor felgyorsul a légzésünk, gyorsabban ver a szívünk, megváltozik a finom anyagcserénk, a kellemes gondolatok hatására másféle fiziológiai folyamatok indulnak be. Nyugodt, kiegyensúlyozott állapotban szeretnénk tölteni életünk minél nagyobb részét, csakhogy a gondolatainknak nem lehet parancsolni. Olyanok, mint a gumilabda, ha lenyomjuk a víz alá, annál nagyobb erővel ugrik ki, amint elengedjük. Folyton keletkező gondolataink áramlatával csak nagyon gyengéden, türelmesen, kitartóan, jó szándékkal és ügyes módszerekkel érhetünk el bármit.

A meditálás abból áll, hogy kényelmes ülő testtartásban - padlón, keresztezett lábakkal, vagy széken - de feltétlenül egyenes gerinccel figyelmünket fokozatosan befelé, a légzésünkre irányítjuk. Azért a légzésünkre, mert ez olyan testi funkciónk, amit akaratlagosan és automatikusan is ugyanolyan jól működik Az orrunkon át lélegzünk és megfigyeljük ahogy a levegő be, majd kiáramlik és közben érinti az orr belső falát, karimáját, vagy az orr alatti részt.

Kezdetben lehet, hogy nem érezzük a levegő áramlását, de ha türelmesek vagyunk, előbb utóbb kialakul az érzet. Néhány hét után pontosan érezni fogjuk, hogy éppen melyik orrlyukon áramlik több levegő, és melyiken kevesebb. Ez a ritmus legtöbb embernél 90 percenként változik. Fontos, hogy ne lassítsuk, ne gyorsítsuk a légzésünket, semmiképpen se avatkozzunk bele, pusztán figyeljük meg. Határozzuk el, hogy az elkövetkező 20-30 percben minden egyes belégzést és kilégzést nyomon követünk.

Számítsunk rá, hogy elhatározásunktól függetlenül újra meg újra elkalandozik a figyelmünk, megjelennek a gondolatok, azután újabbak jönnek és elveszítjük a légzésünk figyelését. Ez természetes, mindenkinél így van. Fontos, hogy ilyenkor amint észrevettük, rosszallás nélkül, gyengéden irányítsuk vissza ismét a figyelmünket a légzés figyelésére. És tegyük ezt türelmesen, meg ahányszor észrevesszük az elkalandozást.

Más zavaró tényezők is felléphetnek. Egy idő után elkezdjük unni, amit csinálunk. Kételyünk támad azzal kapcsolatban, hogy van-e az egésznek egyáltalán értelme. Ez tulajdonképpen jó jel, most kezdünk túljutni a kezdeti lelkesedésen, és ha kitartunk az unalomban, előbb utóbb megtapasztaljuk, hogy mennyi valódi, izgalmas szín, íz, tapasztalás van abban, ha pusztán csak létezünk, azaz csak lélegzünk, anélkül hogy valamire törekednénk, valamit tervezgetnénk.

A rendszeres meditáció ugyanis azáltal teremt békét a lelkünkben, hogy újra meg újra megtapasztaljuk a gondolatok keletkezését, majd elmúlását, érzelmeink hullámzását, változását, miközben ezt az egész színjátékot a légzésfigyelés monoton, talán unalmas, de biztonságos "páholyából" nézzük. Átéljük, az itt és most állapotát, ami semmi különöset nem jelent, csak annyit, hogy itt és most mindig rendben vannak a dolgok. Amikor itt és most van, akkor már nincsenek itt korábbi rossz élményeink és még nincsenek itt azok a dolgok, amitől többnyire túlzottan félünk. A meditáció az örök jelen állapota. És bár nem szünteti meg az élet nehézségeit, csökkenti az azok miatt előre és utólag elszenvedett félelmeket, szorongásokat.

A meditáció kezdetben sok fizikai kényelmetlenséggel jár, erre számítani kell. Folyton nyüzsgő életformánk miatt elszoktunk, talán sose próbáltuk milyen az, ha akár csak tíz percig mozdulatlanul ülünk és egy dologra figyelünk. Kezdjük a gyakorlást naponta kétszer 10 perccel, lehetőleg kora reggel és este ne túl későn. Később 20-30 perc-re emeljük a gyakorlás idejét. Olyankor gyakoroljunk, amikor várhatóan nem fognak megzavarni, kapcsoljuk ki a telefonunkat, családtagjainkat kérjük meg, legyenek tekintettel elfoglaltságunkra. Ha mi nem vesszük komolyan a meditációt, másoktól sem várhatjuk el. Aki a padlón ülve gyakorol, feltétlenül használjon kemény ülőpárnát, hogy a medencéje, gerince, és a lábszárai bírják a kezdetben szokatlan tartást. A párnán van a fenék, a lábszárak lejjebb, a padlón keresztezik egymást. Nem kell erőltetni a szabályos jógaülést, egyáltalán semmit sem kell erőltetni. Ha testi fájdalom, feszülés, légzési nehézség lép fel, tartsunk szünetet, vagy változtassunk a pózon. A lényeg a légzésfigyelés, a többi inkább csak körítés.

Legalább egy hónapig gyakoroljunk naponta még akkor is, ha kezdetben semmi javulás sem mutatkozik. A meditáció ugyanis lassan hangolja át, csendesíti le, békíti meg belső világunkat, és ehhez időre van szükség.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner