Az édesség, a csokoládé kellemes - annyira kellemes, hogy könnyen kialakul tőle a függőség. Ezért sem szabadna a gyermekeink mindennapos táplálékává válni.

Sajnos a hazai élelmiszer lobbi megbuktatta a kulturális kormányzat azon tervét, hogy korlátozzák/kitiltsák az iskolai büfékből a gyermekeink egészségét veszélyeztető chipset, kolát, cukorkát, csokoládét. Ilyen korlátozások már egy sor európai országban vannak, hiszen bizonyított tény, hogy a gyerekek járványméretű elhízásáért, a sokféle allergiáért, a romló fogakért jelentős részben épp ezek az élelmiszerek a felelősek. Ebben a helyzetben a családok felelőssége még nagyobb: a személyes példa erejével kellene gátat szabni a nagyon-nagyon kedvezőtlen folyamatoknak.

Az iskolai büfékben kapható ételek és italok döntő többsége a fejlődő szervezet számára ártalmas, vagy legjobb esetben az egészség szempontjából közömbös összetevőkből áll. Ebben az életkorban kiemelkedően fontos volna a megfelelő vitamin- és ásványianyag-bevitel, amit hasznos módon (vagyis az életfontosságú összetevők egymáshoz képest megfelelő arányainak betartásával, a szervezet számára felszívható és felhasználható formában) leginkább a zöldségek és gyümölcsök tartalmaznak. Vizsgálatok százai bizonyítják ugyanakkor, hogy a mesterségesen (túl)adagolt szintetikus vitaminok, illetve az ötletszerűen az élelmiszerekbe kevert ásványok felszívódása legalábbis kétséges.

A legnépszerűbb iskolai eledelnek számító chipsek és kekszek viszont nem a közömbös, hanem az ártalmas kategóriába tartoznak - előbbiek a túlzott só- és olajtartalom, utóbbiak a fogszuvasodást elősegítő összetevők, valamint a mesterséges színezékek és aromák miatt is (ezek az adalékanyagok a gyerekkorban fogyasztva valószínűbbé teszik a későbbi életkorban jelentkező allergiák kialakulását).

Semmi jót nem lehet elmondani a kapható italok döntő többségét adó cukros üdítőkről: ha valaki több pohárral megiszik, akár a napi szénhidrátszükségletének megfelelő cukrot öntheti magába (tehát minden további eledel már csak hizlalja), miközben a foga is veszélybe kerül, sőt - ha a kóla mellett dönt - könnyen koffeinfüggővé is válhat. Ez - mint minden függőség - a gyerekkorban alapozható meg a legkönnyebben. A kólák egyébként a sokféle mesterséges összetevő mellett foszforsavat is tartalmaznak, ami remekül lebontja a fogakat, és a csontoknak sem tesz jót - más élelmiszerbe emiatt nem is teszik bele.

Mindennek a tetejébe mind több olyan, tudományosnak álcázott, tendenciózus írás olvasható mostanában, amelyik a csokoládé, általában az édesség "előnyeit" ecseteli, különös tekintettel a gyerekekre. Azzal érvelnek ezek az írások, hogy szénhidrátra szüksége van a fejlődő szervezetnek, ettől lesz energiája, sőt ettől lesznek okosabbak a gyerekek. Mivel a cukorka, csoki, mindenféle édesség tömény szénhidrát - hadd egyen a gyerek annyit amennyi csak belefér - sugallják ezek az írások, tévériportok.

De mi az igazság?

A csokoládé magas egyszerű szénhidrát tartalma köztudott tény, hiszen a teljes tömeg 36-55%-a finomított cukor. Vagyis kiválóan alkalmas arra, hogy csillapítsa a szénhidrát éhségünket. Csakhogy a csokoládénak és a nagy cukortartalmú egyéb édességeknek ezen kívül más érdemük nincs is - legalábbis táplálkozás élettani szempontból. Rendszeres fogyasztásuk gyengíti az immunrendszert, megbontja a bélflóra egyensúlyát, és melegágya lehet a gombás betegségeknek. Az ilyen nagy mennyiségű cukor lebontása vitamin (főként B1) és ásványi anyag (pl.: kalcium) veszteséggel is járhat.

A főétkezések előtti csokoládéevés kimutathatóan csökkenti az étvágyat, de ugyanez mondható el az étkezések közötti nassolásra is. Az édességeket majszoló gyermek kevesebbet eszik az értékes tápanyagokat tartalmazó ebédből, vagy vacsorából, ezen kívül csökken a sós íz-karakterű ételek kedveltsége is, így a szervezet nem kapja meg a szükséges testépítő és szabályozó tápanyagokat. Ezek után sokszor csak úgy lehet rávenni a gyermeket a "normális" evésre, ha egy ízletes, ebéd utáni édességet helyezünk kilátásba "hajtóerő" gyanánt. (Elindul az ún. édesség-függőség kialakulása) A kedélyállapot javító hatást a cukor és az alkaloidák keltik, amelyek azonban hosszabb távon hangulati hullámzást, súlyosabb esetekben - a csokoládé megvonása után - depresszióhoz hasonlító, levertséggel, lehangoltsággal járó tüneteket eredményeznek.

Ezek után határozottan kijelenthető, hogy a kakaó és csokoládé, tehát az édességek mint élelmiszerek, semmiképpen sem sorolhatóak az egészségvédő táplálékok közé. Ráadásul a "mindent szabad, csak mértékkel" elve itt nem sokat segít, mivel - a tapasztalatok szerint - nehéz mértéket tartani a csokoládé evést illetően. Nehezen mérhető fel, mekkora veszély rejlik a csokoládét védő tudományos cikkekben egy olyan világban, ahol számtalan táplálkozási eredetű betegségben szenvedünk, és ahol gyermek és felnőtt egyaránt egyre jobban kötődik a csokoládéhoz és az édességekhez.

Összefoglalva: a szénhidrátok nélkülözhetetlenek a táplálkozásban. De a megoldás nem az egyszerű szénhidrátok, vagyis csoki, édesség, hanem a komplex szénhidrátok fogyasztása. A gabonafélék, gyümölcsök, néhány zöldség, száraztészta és rizs bőségesen tartalmaznak szénhidrátokat. Az egészséges étrend ezeken az élelmiszereken alapszik. Az édesség, a csokoládé kellemes - annyira kellemes, hogy könnyen kialakul tőle a függőség. Ezért sem szabadna a gyermekeink mindennapos táplálékává válni.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner