Vészes apahiánytól szenvednek gyermekeink. Elsősorban azok a százezrek, akiknek elváltak a szülei, de csak kicsivel jobb azoknak, akiknek mindig késő estig dolgozik az apjuk, és amikor végre hazajön, lerogy a fotelba, hétvégén pedig alszik, vagy szótlanul tévézik.

A férfiak többsége okkal-ürüggyel tartja távol magát a gyereket érintő ügyek intézésétől is. Az iskolába, orvoshoz, sportolni, különórára, nevelési tanácsadóba, ruhát cipőt venni az anyák viszik-kísérik gyereküket. Jó, elfogadom, hogy a nők között gyakoribb a főhivatású szülő, akinek napközben van a szabadideje. De az estébe nyúló szülői értekezleteken is erős kisebbségben vannak a férfiak, ott ráadásul a katedrán is fehér holló a hímnemű pedagógus. Honlapunk hírlevelére több mint nyolcezren iratkoztak fel: 90 százalékban nők. Az e-mailben, személyesen tanácsot kérők között is legfeljebb minden tizedik a férfi.

Az apák hiánya sajnos életre szóló következményekkel jár. "Egy fiúnak apára van szüksége" tartja a népi bölcsesség, mely bizonyára arra a tapasztalatra épül, hogy az anyjuk által egyedül nevelt, "anyámasszony katonája" fiúk kiskorukban gyakran küszködnek beilleszkedési problémákkal: vagy túl babásak és félénkek, vagy elkényeztetett, okoskodó, mindenáron elismerésre törekvő kis felnőttnek hatnak. A hiányzó vagy csak hétvégeken betoppanó apa nehezen megfogható személyét képzeletben egy csodálható, mintaként követhető férfiideállá növesztik, a valós férfiszerepek elsajátítása helyett egy tökéletes ábrándképhez igyekeznek hasonulni. Szuperhősnek képzelik magukat és környezetüktől folyamatos csodálatra vágynak.

A férfi szerepmodell hiánya a párkapcsolatok terén is megmutatkozik. A korábban "mama kicsi lovagjaként" szinte partneri rangra emelt fiú hűtlennek érezheti magát és szoronghat amiatt, hogy anyja helyett most már inkább vele egykorú lányokat tüntetne ki figyelmével. Akár gátlásossá válik emiatt, akár épp ellenkezőleg: szívtipró macsóként vándorol egyik kapcsolatból a másikba, nehézsége lehet az érzelmi elköteleződéssel.

De nem feltétlenül könnyebb a lányok helyzete sem. A mamájával kettesben nevelkedő kislány gyakran kis gazdasszonyként kiveszi a részét a mama otthoni teendőiből, és lelkileg is inkább társa, bizalmas barátnője anyjának, mint a vele egykorú lányok. Emiatt sokszor az átlagosnál komolyabb, felnőttesebb, szófogadóbb és teljesítményorientáltabb, ugyanakkor nehezebben barátkozik. Kamaszkorában a fiúkkal szemben félénk és távolságtartó lehet, esetleg gyanakvóvá válhat, különösen, ha édesanyja korábban sokat szidta a távol élő apát, vagy csak úgy általában a férfi nemet. Egy hiányzó, vagy csak alig-alig jelen lévő apafigura mellett a kislány nem tanulja meg, hogyan kell a férfiakkal kapcsolatba kerülni, miközben nagyon erős vágy élhet benne, hogy ő is ugyanúgy tetsszen egy igazi férfinek, bizalmas érzelmi kapcsolatban lehessen vele, mint kortársai teszik saját apjukkal. Ez a bizonytalanság és hiányérzet csábíthatóvá és sérülékennyé teszi őket az idősebb férfiakkal szemben: gyakran túl korán kezdenek szerelmi életet, partnerükben tulajdonképpen apát keresnek, s mivel e vágy nem reális, sűrűn csalódnak és váltanak kapcsolatot.

A férfiak sokkal kevesebbet beszélgetnek, mint a nők, így aztán a gyerekeikkel is nehezebben veszik fel a kapcsolatot. Sok apa, az egész napos munka után hazaérve, hétvégi családi programokon, vagy az elváltaknak "járó" láthatáson egyszerűen nem tudja mit is kellene kezdeni az iskolás korú gyermekével. Az obligát "na és milyen jegyet kaptál az iskolában?" elhangzása után gyakran elhal a beszélgetés, az apa és a gyerek is visszahúzódik a hallgatás falai mögé.

A megoldás az őszinte szó, ami biztosabban ér célba, mint a görcsösen kigondolt mondatok. Ha a munkától fáradt apa egyszerűen leül a már alváshoz készülő gyermeke ágyára, és csak annyit mond " hosszú volt ez a nap is, jó hogy végre hazaértem", máris megindulhat a beszélgetés. Amikor őszintén beszélünk saját magunkról, a másik felet is ugyanerre késztetjük. Ez persze nem könnyű, különösen a férfiaknak, mert ők jobban ragaszkodnak az erő, határozottság, magabiztosság akár látszatához. Inkább vállalják, hogy mogorvának, mintsem, hogy gyengének, esendőnek tűnjenek. Pedig a gyerekek nagyon díjazzák a hitelességet, őszinteséget, ami azt jelzi számukra, hogy kölcsönösen megbízhatnak egymásban.

dr. Pusztai Éva
tanulásmódszertan tréner