Valahogy nem találom meg az utat felnőtt gyermekeimhez, ill. Ők sem-hozzám! Évek óta csak távolodunk egymástól! – írja egy édesanya. A rövid posztból az sejlik, hogy amíg kicsik voltak ezek a gyerekek, rendben levőnek érezte a levélíró a gyerekeivel való kapcsolatot. Mi történhetett azóta?

A részletek ismerete híján nézzünk egyfajta, ám elég tipikus forgatókönyvet! A gyerekek születésével főleg az anyák nagyon kemény, feszes életprogramot kapnak legalább 15-20 évre. Teszik, amit tenni kell a gyerekek körül, és közben nem mindig tudatosan, átadják nekik saját értékrendjüket, amit ők is a szüleiktől kaptak. A gyerekek nőnek és részben olyanok lesznek, amilyennek a szülők szeretnék, részben másmilyenek, hiszen a gének, a környezet, és az élet eseményei mind rányomják bélyegüket jellemükre, személyiségükre.

A szülők általában a gyermek IQ-ja, intelligencia hányadosa miatt aggódnak, mert úgy gondolják, hogy minél magasabb, annál sikeresebb felnőtt válik majd csemetéjükből.

Az utóbbi évtizedek kutatásai, elsősorban Daniel Goleman amerikai pszichológus munkássága, azonban kimutatták, hogy az érzelmi intelligencia, amit EQ-ként is emlegetnek, sokkal nagyobb szerepet játszik a gyermek későbbi sikereiben. Ez persze nem jelenti azt, hogy az IQ elhanyagolható. A szakember szavaival élve: „Az IQ fontos, hogy munkát kapj, az EQ pedig az előléptetéshez kell.”

A tanulási problémák 75%-a összefügg a gyenge olvasással és szövegértéssel. A mai gyerekek egyre kevesebbet olvasnak kedvtelésből, így nem gyakorolják eleget ezt a fontos kulturtechnikát, ami végzetes lemaradást okozhat a tanulásban. Sokszorosan sújtja ez a hátrány a szegény családokban élő gyerekeket, akik nem látják szüleiket olvasni, nincsenek könyvek az otthonukban. Ezt az ördögi kört próbálja megtörni egy nagyszerű kezdeményezés, az Olvassunk együtt! mozgalom, amely azt tűzte ki célul, hogy ösztönzi és elősegíti az elszegényedett családok, gyerekek és szülők rendszeres olvasását.

 

"Mire hazaérünk a napköziből, másodikos kisfiam annyira kimerül, hogy képtelen a tanító néni által elvárt gyakorlásra. Ha mégis erőltetem, főleg az olvasást, annak mindig nagy hiszti, sírás a vége, és alig van eredmény. Mivel teszek jót a gyereknek: ha mégis ráveszem, hogy végezze el a munkáját, vagy engedek, és hagyom pihenni?"

Egy nyolcéves gyereknek délután ötkor, az iskolában eltöltött munkanap után már NEM SZABADNA tanulással foglalkozni. Hogy mégis sok iskolában ilyen elvárásokat támasztanak, az önmagában is jelzi, milyen komoly bajok vannak a magyar közoktatásban!

A csokoládé finom csemege, de ha korlátlanul fogyasztjuk, elhízunk, felborul az emésztésünk, pattanásos lesz az arcunk, tönkremennek a fogaink, és függővé válunk. Így van ez minden olyan /élelmi/szerrel, tevékenységgel, ami rövid távon kellemes érzéssel tölt el, csillapítja testi és lelki éhségünket, kíváncsiságunkat, nagy adagban és tartósan fogyasztva azonban észrevétlenül szenvedélyünkké válhat, az "anyag" rabjai leszünk.

A viszonylagos bőség, és a fogyasztás mindenhatósága már Magyarországon is jelen van, mindannyiunkat fenyegetnek a függőségek, amik hamar szenvedélybetegséggé súlyosbodnak. A képernyős tevékenységek, elsősorban a számítógépezés kordában tartása tapasztalataim szerint egyre több családban megoldhatatlan probléma. Hogyan lehet ezzel megbirkózni?

A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál - lényegében kortól függetlenül - kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság.

Ezeknek az eseteknek csak egy kis része valódi diszlexia, ami szakember segítségét igényli. A legtöbbször az is elég lenne, ha a gyerek a mostaninál többet olvasna - egyáltalán olvasna szabadidős programként is. Természetesen a legfontosabb ösztönzést, mintát a család nyújthatja: ha a szülők az esti tévézés helyett, vagy azt megkurtítva rendszeresen olvasnak napilapokat, egyéb újságokat, könyveket és az olvasottakról közös beszélgetés folyik, előbb utóbb a gyerek is rákap a nyomtatott szöveg ízére.
A nyelvi alapok gyengesége nem csak a szűken értelmezett, iskolai tanulást nehezíti meg, hanem érezteti a hatását az élet minden területén.

A gondolattérkép egy nagy, összetett kép. Ha magad rajzolod meg a vizuális elemeket, akkor megvalósul az aktív, saját részvétel.

Az emberi intelligenciának hét különböző összetevője van - és mindegyik fontos az életünk sikeressége szempontjából. Howard Gardner, a multiplex intelligencia elméletének megalkotója szerint akkor tanulunk a leghatékonyabban, amikor az új információt intelligenciánk mind a hét része érzékeli, és mindegyik a maga módján segít azt feldolgozni, értelmezni, elraktározni. Vegyük most sorra, miként fejleszthetjük, gazdagíthatjuk a családban a gyerek és persze a magunk örömére és hasznára is ezeket az intelligencia-részeket.