Az élethez szükséges ismereteket, készségeket, szokásokat többnyire tanulás útján sajátítjuk el. Ahhoz, hogy valóban végbemenjen ez a tanulás, motiváltnak, azaz érdekeltnek kell lennünk a folyamatban. Csakhogy lelki problémáink nem kis része éppen abból származik, hogy hiába tudjuk, mit kellene tennünk, mi lenne a helyes, a dolog mégsem megy. Nem tanuljuk meg azt, amit pedig látszólag meg szeretnénk tanulni. Ilyenkort szoktuk mondani, hogy nincs akaraterőnk.

Zoltán 37 éves és most már tudja, hogy diszlexiás. Régen sejtette, hogy valami nem stimmel az olvasásával, szövegértésével, de csak akkor kezdett komolyan foglalkozni mindezzel, amikor új munkahelyén kötelezték egy több hónapos tanfolyam elvégzésére. Az első 0 pontos dolgozata után világossá vált számára, hogy baj van: a nagy nehézségek árán sokszor elolvasott tananyagból semmi sem marad meg az emlékezetében.

Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy sok ember - nem ritkán mi magunk is - nem győzni akar, hanem inkább elkerülni a kudarcot. A szülői és pedagógiai kudarcok nagy része abból fakad, hogy azt hisszük, a gyerek éppen úgy gondolkodik, mint mi, ugyanaz a fontos neki, mint nekünk.

Vajon felveszik a gyereket, és ha igen, akkor hova? Családok tízezreiben ez mostanság a legfontosabb téma, amit évről évre nagyobb adag szorongás kísér. Egyre többen úgy élik meg a közép, sőt már az általános iskolába való felvételit, majd az egyetemi főiskolai megmérettetést, hogy ezen a ponton végképp eldől gyermekük sorsa, boldogulása, élete. Ez az pánikközeli reagálás árt szülőnek, gyereknek, a kapcsolatuknak, ráadásul olyan tényekre épít, amiknek egy része csak legenda, oktatási marketing. 

A bennünket mozgató célok két nagy csoportba sorolhatók: 1. a személyes boldogság, 2. jót tenni másokkal. Az lenne az igazi, ha ennek a két fő célnak az elérése nem kerülne egymással ellentétbe, de ha tárgyilagosak vagyunk, be kell ismerni, hogy ez szinte lehetetlen.

Amikor a félévi értesítőben a reméltnél rosszabb jegyek sorakoznak, sok szülő automatikusan külső segítséget, korrepetáló tanárt keres. Gyakran azonban ez sem segít, a drága különórákkal is legfeljebb a bukást lehet megakadályozni. Ilyenkor mindenképpen érdemes kideríteni, hogy miért teljesít valójában gyengén a gyerek. Ennek ugyanis sokféle oka lehet, és persze a megoldás sem ugyanaz. 

Milyen célok és értékek mozgatnak minket? Hogyan bánunk másokkal, ők hogy bánnak velünk? Filozózfia, vallás és a többiek.

A megtanulandó leckét az elhagyható részletektől megszabadítani, majd az így kihámozott, és megértett lényeget meg is jegyezni - ez a diákok napról napra, tantárgyról tantárgyra ismétlődő feladata. Most arról lesz szó, hogyan lehet gyorsan és biztosan eljutni a lényegig. 

Az önsegítés módszereit mindig konkrét problémák megoldására használjuk. A problémánk öt különböző szinten jelentkezhetnek, bár nem feltétlenül minden szinten egyforma erősséggel.

Talán Te is azok közé tartozol, akinek könnyedén lehetne legalább eggyel jobb jegye - ha tanulna. Most többnyire hármasokat - vagy ketteseket /?/ hozol, ennyire telik abból, ami az órán rád ragad. Merthogy azon kívül egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán készülsz az órákra - bár már sokszor elhatároztad, hogy ezen változtatsz. Legutóbb épp tegnapelőtt, amikor 2007-be fordult a naptár, és megfogadtad magadnak, hogy új életet kezdesz a tanulásban. Most olyan módszerekről olvashatsz, amik segítenek betartani ezt a fogadalmat.