Ha nyár, akkor kötelező olvasmányok- és ennek kapcsán inkább nagyobb, mint kisebb összetűzések a családok többségében. Miért pont ezt, miért ilyen hosszút, miért ilyen unalmasat -és egyáltalán miért kell olvasni, még nyáron is?

Csalódás, düh, szorongás, elkeseredés - ezek a leggyakoribb érzések, amelyekkel gyermekünk bizonyítványát fogadjuk, ha abban az elvárhatónál, a reméltnél, vagy a korábbinál lényegesen rosszabb jegyek sorakoznak. Érzelmeinknek nehéz parancsolni, de a sokk elmúltával célszerű józanul végiggondolni, hogy mi történt, és mivel segíthetünk a legtöbbet neki a következő tanévben.

A bizonytalanul olvasó kisiskolásoknak - 1. 2. osztály- a diszlexiásoknak pedig idősebb korban is sokat segíthetünk az ABC-re épülő játékos gyakorlatokkal.

Bábszínházból, kirakodóvásárba, játszóházba, Mc'Donaldsból múzeumba, jégpályáról lovardába - a gondos szülők számára gyakran ilyen programokkal telik el az egész hétvége. Nehogy a gyerek otthon "unatkozzon", mert az elviselhetetlen - mármint a szülők számára.

Az érettségire való felkészülés bonyolultabb lett, amióta kétszintű a rendszer, és sokszor ez dönti el az egyetemre való bekerülést is. Remélhetőleg az idén már nem lesznek olyan zavarok a pontok át és beszámításánál, mint a tavalyi bevezetéskor, de még így is marad épp elég izgulnivaló szülőnek, érettségizőnek egyaránt. Mostani cikkünkben a szóbelire való felkészüléshez adunk gyakorlati tanácsokat.

Munka és esetleg családi kötelezettségek mellett még tanulni is - embert próbáló feladat. De a világ megállíthatatlanul errefelé halad, mind többször vagyunk, leszünk ilyen helyzetben, erről szól az élethosszig tartó tanulás, a 3L /Lifelong Learning/. Tehát jobban járunk, ha nem rendkívüli állapotnak, hanem az életünk részének tekintjük, hogy mindig tanulunk valamit: idegen nyelvet, új számítógépes szoftvert, új szakmát, továbbképzésen veszünk részt stb.

Ha együtt tanulunk a gyerekkel, ügyeljünk olyan látszólag mellékes dolgokra, hogy hogyan viselkedünk, hol ülünk, miközben ő az írásbeli feladatát készíti, vagy éppen másol valamit, esetleg gyakorlásképpen diktálunk neki. Ha valóban szükség van arra, hogy tanulás közben a közelében legyünk - ennek az idejét és gyakoriságát azonban idővel mindenképpen csökkentsük - üljünk kicsit távolabb tőle, és csak akkor avatkozzunk bele abba, amit csinál, ha elakadt, ha a segítségünket kéri, vagy eljött az ellenőrzés ideje.

Hogyan segíthetek diszlexiás gyermekemnek a napi tanulásban és a diszlexia leküzdésében? - naponta kapunk ilyen tartalmú leveleket.

Sok gyereknek még az alsó tagozat végén is komoly nehézséget okoz a következő tipikus iskolai utasítás "És most vegyétek elő az olvasókönyvet, nyissátok ki a 27. oldalon, a felső kép alatti rövid szövegben keressétek meg a múlt idejű igéket és pirossal húzzátok alá". Bár a feladatot esetleg hibátlanul meg tudná oldani, nem jut el odáig, mert elfelejti, mit is mondott a tanító néni, lemarad, kérdezgeti a szomszédját, és közben elrepül a drága idő. A végeredmény a rossz jegy, aztán otthon az obligát kérdés: Na de, miért nem figyeltél jobban édes fiam!? A válasz egyszerű: azért mert nem tud ilyen sok információt megjegyezni, illetve követni.

Aki manapság, az információs korban, ügyetlenül olvas, nagyjából úgy érezheti magát, mint az éhes ember kit bezárnak egy konzervekkel teli élelmiszerraktárba - konzervnyitó nélkül.