Sok jele van a család válságának, de szerencsére még ma is szép számmal akadnak olyan családok, amelyekben a gyermeknevelés első tíz esztendeje viszonylag harmonikusan, nagyobb problémák nélkül telik el. A serdülés évei – különösen ezekben a családokban okozhatnak riadalmat. A gyermek – akivel eddig nem volt semmi komoly baj, és aki a szülői értékeket és normákat – ha néha meg is szegte őket – olyan alapvető igazságokként kezelte, amelyek nem szorulnak bizonyításra, most hirtelen dacossá és gyanakvóvá válik. Bizalmatlan lesz, elszaporodnak az indokolatlan „nem”-ek, a dühös kitörések, és az olyan „játszmák”, melyeknek nyilvánvaló célja a szülő „alkalmatlanságának” bizonyítása.

Jobban járunk, ha nem rendkívüli állapotnak, hanem az életünk részének tekintjük, hogy mindig tanulunk valamit: idegen nyelvet, új számítógépes szoftvert, új szakmát, továbbképzésen veszünk részt stb. 

Íme 10 praktikus tanács, hogy ügyesebben, kevesebb stresszel, és jobb kedvvel menjen az, aminek menni kell - a felnőttkori tanulás. 

 A lassú olvasás a sikeres tanulás egyik kerékkötője, különösen felnőttkorban, amikor már nem oldalakban, hanem könyvekben mérik a vizsgák anyagát. Mostani cikkünkben négy egyszerű, de hatásában tényleg nagyszerű technikát mutatunk be, mindegyik abban segít, hogy az eddiginél 50-200 %-kal gyorsabban haladjunk a szövegben.

Mitől /sokkal/ jobb a finn iskola? 4. rész

Az Egyesült Államokban gyűjtött adatok szerint hároméves korukra az értelmiségi szülők gyermekei 1100 szavas szókinccsel és 117-es IQ-val rendelkeznek, míg a segélyből élők
gyermekei csak 525 szót ismernek, és az IQ-juk 78 . Ha az iskola nem segít, kicsi az esély arra, hogy ezek a gyerekek ezt az óriási hátrányt valaha be tudják hozni.

Mitől /sokkal/ jobb a finn iskola? 3. rész

Az oktatási reformok közül sok azért nem vezet eredményre, mert nem érik el az osztálytermeket. Az ilyen felemás reformok olyan hatással vannak a tanítási gyakorlatra, mint a vihar az óceánra: a felszín zavaros és mozgalmas, de a tengerfenéken (ha kicsit iszapos is), nyugalom és változatlanság uralkodik. A vezetők látszatintézkedésekkel nagyszabású változások illúzióját keltik, de a felszín alatt, a mélyben, az osztálytermekben az élet változatlanul folyik tovább.

Mitől /sokkal/ jobb a finn iskola? 2. rész

Az iskolarendszer minősége elsősorban a tanárok teljesítményétől függ. Az osztálylétszám nagysága, és az oktatásra fordított összegek, vagy a tananyag összetétele, ehhez képest másodlagos. Számtalan beszámoló és statisztikai adat bizonyítja, hogy kiváló teljesítmény csak akkor érhető el, ha rátermett emberek állnak a katedrán. Egy dél-koreai döntéshozó így fogalmazott: „Az oktatási rendszer csak annyira jó, amennyire a tanárok, akik alkotják”. Az Egyesült Államokban végzett kutatások kimutatták, hogy „a tanár olvasottsága, amelyet szókincstesztekkel és más szabványtesztekkel lehet mérni, nagyobb hatással van a diákok teljesítményére, mint a tanár bármely más, mérhető tulajdonsága”.

A magyar iskolarendszer súlyos bajaira sokan sokfelé keresik a gyógyírt, egyetértés alig körvonalazódik, annál gyakoribb a bűnbakkeresés. Érdemes talán megnézni, miként alakították át közoktatásukat mások – méghozzá sikerrel. Egy nagytekintélyű nemzetközi szervezet, az OECD a 15 évesek hasznos tudásának felmérése után - Pisa-jelentések- most a sikeres közoktatási rendszerek hasonló vonásait tárta fel – elkészült a McKinsey jelentés. Az elkövetkező hetekben ennek a vizsgálatnak a részleteit ismerhetik meg olvasóink. A kiváló iskolarendszert fenntartó országok, például Szingapúr, vagy Finnország tanárképzését, iskolairányítását, a gyerekek tudásának ellenőrzési módszereit, a hátrányos helyzetű gyerekeket segítő iskolai programokat, a szabad iskolaválasztás témáját járjuk körül.

Agysejtjeink nem túl lelkesek, amikor megjegyzendő szavak, listák, pláne ha számok tömegével árasztjuk el őket. A megoldás: a gondolattérkép. A módszer megalkotója, Tony Buzan sokat tanulmányozta nagy emberek feljegyzéseit, és azt találta, hogy a zseniális koponyák nem szabályos listákat készítettek ötleteikről, gondolataikról, hanem képszerű, grafikus ábrákon, gyakran kriksz-krakszokon helyezték el korszakalkotó felismeréseiket. Albert Einstein, Christopher Columbus, Ludwig van Beethoven, Isaac Newton, Leonardo da Vinci, Thomas Edison és a többiek mázsaszámra készített feljegyzései leginkább kusza térképekre, asszociációk lenyomatára emlékeztetnek. Ugyanakkor sejtetni engedik, hogyan pattant ki egyik gondolat a másikból, hol bizonytalanodott el az alkotó, hogyan keresett új megoldásokat, és milyen képek kavarogtak az agyában. Képek, sejtések, és nem precíz mondatba tördelt szavak. /A gondolattérkép módszer mindenféle tanulás nagyszerű segítője, amelyről hamarosan részletes cikket olvashatnak a tanulasmodszertan.hu-n./

Agyunk két féltekéje között kétféle információátvitel zajlik: biokémiai és elektromágneses. Nézzük most ez utóbbit, az agyunk által kibocsátott hullámok frekvenciáit. Ezek a hullámok a nap során a következő rezgés/herz/tartományokban változnak: 

 

Valljuk be kertelés nélkül, a tanulás abban a formában, ahogy iskolás korunktól egész későbbi életünkben gyakoroljuk, fárasztó, komoly erőfeszítést igénylő, gyakran nagyon unalmas tevékenység, aminek a fenntartásához sokszor minden akaraterőnk is kevésnek bizonyul. Miért van ez így? Lehetne másképp is tanulni? Ha igen, akkor miért terjednek olyan lassan az új módszerek? Sorozatunkban erről olvashatnak.

1981-ben egy kaliforniai professzor Roger Sperry Nobel-díjat kapott az időközben világszerte ismertté lett felfedezésével. Eszerint agyunk két fele különbözőképpen működik, és eltérő dolgokkal foglalkozik. A bal agyfélteke inkább a számok, a logika, az analízis, a lineáris folyamatok, a szavak feldolgozásának a helye, a jobb agyfélteke inkább képekkel, érzésekkel, fantáziákkal, térbeli észlelésekkel és a világ holisztikus megközelítésével foglalkozik.