A függőségről, a másoknak való túlzott behódolásról sokszor csak évtizedek múltán, nem ritkán az élet végén derül ki, mekkora károkat okozott. Az ilyen problémákra jellemző, hogy az érintettek csak nagyon nehezen látják át a helyzetet - amiben vergődnek.

Az a fiatal, aki megérti, és pontosan vissza tudja adni egy elolvasott újságcikk szövegét, alapvetően más esélyekkel indul az életben, mint az, aki nem tud kitölteni egy csekket, mert nem érti azt a szót, hogy feladó, vagy címzett. Ez utóbbiak a funkcionális analfabéták.

Az olvasás ma is a legfontosabb kultúrtechnika, amit a képernyők világában sem pótol semmi. Közkeletű tévhit, hogy az olvasás olyan készség, amit az alsó tagozatban elsajátítunk, és ha akkor jó jegyet kaptunk, később ezzel külön már nem kell foglalkozni. Magyarországon ma évente kb. 25-30 ezer gyerek funkcionális analfabétaként végzi el az általános iskolát.

A haraggal kapcsolatban nem csak az a kérdés, hogy miként keletkezik, a másik - s talán fontosabb -, hogy mit kezdjünk vele, ha már bedurrant az agyunk. Az elfojtott harag ártalmas dolog, ez azonban nem jelenti azt, hogy a "gőz" bármilyen formában való kiengedése egyformán ajánlatos lenne.

Csapó Benő - Fazekas Károly - Kertesi Gábor - Köllő János - Varga Júlia
A foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó megújítása nélkül

Valószínűleg mindenki egyetért abban, hogy Magyarországon emelni kellene a foglalkoztatás szintjét. Ez olyan célkitűzésnek tűnik, amelynek elérése csak jót hozhat, annak is, aki most munka nélkül van, és annak is, aki a munkanélkülit (korai nyugdíjast, évek óta gyesen lévőt, közmunkást) most "eltartja". Ez azonban, sajnos, nincs így. A magyar foglalkoztatási szint nem növelhető érdemben a képzetlen munkaerő álláshoz jutási esélyeinek radikális javítása, hoszszabb távon pedig a közoktatás rendszerének mélyreható átalakítása nélkül. Egy ezt célzó átfogó program középosztályi érdeket sért - a vállalkozóktól, a képzettebb rétegektől, a jobb iskoláktól csoportosítana át eszközöket az iskolázatlan munkaerő, illetve a nehezen képezhető gyerekek és tanáraik támogatására -, és ezért nem is vihető végbe az ilyen sérelmeken felülemelkedő, a baj súlyosságának felismeréséből megszülető politikai konszenzus nélkül. Keresve sem találni alkalmatlanabb pillanatot a pártok közötti egyetértés sürgetésére a mostaninál, ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy - minimális programként - józan párbeszéd bontakozzék ki egy súlyos problémáról a párbeszédre hajlandó felek között.

Lelki egyensúlyunk fontos pillére, ha hatékonyan tudunk megküzdeni a bennünket ért stresszel, az ennek nyomán gyakran keletkező frusztrációval és haraggal. Ez utóbbit tartják a lélekgyógyászok a legrombolóbb érzelemnek, hiszen kapásból legalább két embert érint, a haragost és azt, akire mindez irányul.

"A lányom hatodikos, és otthon szinte sose tanul. Kizárólag abból él, ami az iskolában ráragad - igaz abból elég jól. Hogyan vehetném rá, hogy otthon is tanuljon, hiszen akkor játszva lehetne kitűnő?" - kérdezi egy levélírónk.

A depressziónak számos oka és megjelenési formája van, ezért a gyógyulás, a tünetek felszámolása nem egyszerű. Ha elsősorban biokémiai eredetű, az agy anyagcserezavara okozza, akkor a pszichológiai segítség hasznos, de általában nem elegendő, kell gyógyszer is. Ha külső ok váltotta ki, akkor éppen fordítva, a pszichológiai segítség a fontosabb, amit kiegészíthetnek a gyógyszerek. De akármelyik típusú depresszió is tört ránk, mindig tartsuk észben, hogy saját magunkról mi tudjuk a legtöbbet, és ez ebben a helyzetben is sokat segíthet.

Ugye ismerős ez a mondat? Talán otthon hallották a szüleiktől évtizedekkel ezelőtt, így november táján, talán az Önök szájából hangzott el épp a napokban, mikor csemetéjük a karácsonyi kívánságokat sorolta. Akárhogy is, mélyen él sokunkban, hogy az év legnagyobb ajándékozási alkalmát össze lehet kötni pedagógiai célokkal. "Megkaphatod karácsonyra - ide jönnek a gyermeki kívánságok - ha javítasz történelemből, nem lesz több panasz a magatartásodra, minden nap gyakorolod a zongoraleckét stb."

A depresszió egy kezelésre szoruló, jól gyógyítható lelki betegség, amely minden életkorban, így gyermek- és ifjúkorban is előfordulhat. Általában minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb mértékben térnek el tünetei a felnőttkori depresszió tüneteitől. Gyakran nem egyértelműen, rejtett formában is megjelenhetnek.

Elsős gyerek mondja ezt október elején az elképedt mamának. Aztán még hozzáteszi, hogy holnap már nem is akar menni, itthon sokkal jobban érzi magát, és tud ő tanulni egyedül is, vagy az anyuval. A szülő érthetően megütközik e közlés hallatán, ügyes válaszon töri a fejét, de tanácstalan. Hiszen olyan jól indult minden, már egy éve lelkesen készült a gyerek az elsőbe, táskával a hátán járkált hetekkel korábban, ki-berakosgatta taneszközeit. Az első hetekben lelkes beszámolókat tartott, és szépen gyűltek a piros pontok, vagyis a mosolygós bohócok. Mi történhetett, ami elvette a kedvét, pontosabban az érdeklődését?