A félénk ember többnyire kerüli a szemkontaktust másokkal, minduntalan azon a aggódik, hogy látják mások. A félénkségből való kilábalást nehezíti, hogy az érintettek általában öröklöttnek tartják ezt a tulajdonságukat. Valószínűleg az a helyes középút, ha úgy képzeljük, hogy a gének teremtették meg életünk színpadát, de az itt játszódó színdarab forgatókönyvét mindig mi írjuk.

megkésett Anyák Napi köszöntésként azoknak az Édesanyáknak és azokról az Édesanyákról szól, akik sokszor végső kétségbeesésükben jönnek hozzánk tanácsért, késő éjszaka is cikkeinket böngészik, fáradhatatlanul hozzák a gyerekeket tréningjeikre, egyéni fejlesztésre, nyári táborba, akik hihetetlen dolgokra képesek azért, hogy segítsenek gyermeküknek.

Amerikai kutatók megvizsgálták, mit csinálnak stresszes, feszült helyzetekben a lelkileg kiegyensúlyozott, egészséges emberek. Azt találták, hogy a sikeres küzdők: 
1. bármilyen stresszt kiváltó problémával találkoznak, azonnal a megoldással kezdenek foglalkozni, 
2. képességeik pontos felmérése után haladéktalanul végrehajtják az elkerülhetetlen változást, 
3. ha elakadnak, segítséget kérnek, újabb alternatívákat dolgoznak ki, 
4. még a legsúlyosabb stressz helyzetek is valamilyen módon a javukat szolgálják, ilyenkor újabb és újabb probléma megoldási módszereket sajátítanak el.

Az első igazi vizsga, amit még nagyon sok fog követni – ez az érettségi. Mostani cikkünkben a szóbelire való felkészüléshez, és az eközben előforduló tipikus hibák elkerüléséhez adunk gyakorlati tanácsokat.

A félelem és a szorongás a túlélési technikáink része, szükségünk van rájuk, nélkülük életképtelenek lennénk. Hogy mégis minduntalan negatív, megbetegítő értelemben beszélünk róluk, annak az oka, hogy sokszor élünk át egészségtelen mértékű és megjelenési formájú stresszt, szorongást és félelmet. Önsegítő sorozatunkban most arról lesz szó, miként lehet elkerülni, vagy ügyesebben kezelni az ilyen helyzeteket.

Nagyon sok levelet kapunk a tanulasmodszertan.hu olvasóitól, hírlevelünk előfizetőitől, a legtöbbször valamilyen egyéni tanulási, vagy nevelési témában kérnek tőlünk tanácsot. Most egy olyan levél kapcsán osztom meg Önökkel gondolataimat, kételyeimet, amelyben, mint cseppben a tenger, láthatók a hazai közoktatás, minden szülőt, gyereket érintő alapvető, és többnyire elhallgatott bajai.

Pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk, tisztában vagyunk a szükségességével, előnyeivel, elmaradásának következményeivel, és mégis halogatjuk - ez a jóra való restség. Régi problémánk ez - már a Biblia is megemlíti.

A tanulási módszerek szakértői már régen kimutatták, hogy az aktív, személyes részvétel megakadályozza, vagy legalábbis csökkenti az unalmat, az íróasztaltól való menekülés vágyát. 

Azért is nehéz megszabadulni a rossz szokásainktól /cigaretta, túlevés, túlivás/, mivel ilyenkor már egészen más viszonyban vagyunk velük, mint amikor rászoktunk.

Valószínűleg azok vannak manapság kisebbségben, akikhez iskolai pályafutásuk során sosem fogadtak a szülők matematika korrepetítort. Ennyire nehéz a matek? Vagy ilyen rosszul tanítják? Esetleg ilyen gyenge a gyerekek matematikai készsége, érzéke? Feltehetően mindhárom tényezőnek szerepe van abban, hogy a matek - más országokban is - mumus, de most csak az utóbbiról, a számolási zavarról, diszkalkuliáról lesz szó.